az anarchisták megvetik az “anarchia” szokásos használatát, hogy “káoszt” vagy “teljes rendellenességet”jelentsenek. Számukra ez azt jelenti, hogy nincs egy uralkodó vagy uralkodó, egy önigazgatású társadalom, amely általában hasonlít a legtöbb szocialista által hagyományosan keresett szövetkezeti közösségre, és sokkal jobban szervezett, mint a jelen rendezetlensége és káosza. Az anarchista társadalom rendezettebb lenne, mert az anarchizmus politikai elmélete alulról felfelé támogatja a szervezetet az önszabályozó szervezetek Szövetségével szemben-szemben azzal, hogy felülről lefelé elrendelik az egyének vagy csoportok ellenállását.
A történelmi anarchista mozgalom volt egy munkás mozgalom, amely virágzott az 1860-as években a közel az 1930-as években. Másrészt, anarchista prekurzorok vezethető vissza, hogy a Kínai Taoizmus Lao-Ce pedig Chuang Tzu, valamint a klasszikus Görögország Zeno a Citium. Meggyőzően állították, hogy a 9. századi Bászrai Mu ‘ tazilita és Najdita muszlimok anarchisták voltak. Európában a 16.század Reformációjától és elődeitől (például a Cseh Taboritoktól és a német Anabaptistáktól), a reneszánsztól (François Rabelais és Etienne De la Boétie), valamint a 17. század közepén az angol forradalomtól (nem csak az ásók és Gerrard Winstanley, hanem a Ranterek is) szaporodnak a példák.
néhány 18. századi alak még nyilvánvalóbb anarchista: az egyenlőtlenség eredetéről szóló diskurzus Rousseau-ja (1755), William Blake (1757-1827) egész életművében és William Godwin a politikai igazságosságról szóló nagy kutatásában (1793). Ellentétben Blake, kinek az ötlete sem tett hatása kortársai, Godwin gyakorolt jelentős hatása, a legtöbb jelentősen a jövendőbeli veje, Shelley, aki lett, Peter Marshall mondta, “a legnagyobb anarchista költő azáltal, hogy Godwin filozófiája, hogy a vers”. Marshall messze túlmutat ezen a meglehetősen hagyományos bölcsességen azáltal, hogy mind Blake, mind Godwin-t a brit anarchizmus “alapító atyáinak” állítja.
nagyon fontos azonban, hogy Godwint a 19. század végéig (és nem több mint száz évig) nem ismerték el anarchista gondolkodónak. Az anarchizmust először ilyennek kellett nevezni, mivel először Proudhon volt 1840-ben a mi a tulajdon? ahol nemcsak “anarchistának” nevezi magát – “én (a kifejezés teljes erejében) anarchista vagyok”–, hanem pozitív koncepcióként is megpróbálja az “anarchiát” megfelelőnek tekinteni, hangsúlyozva, hogy “a rend Szilárd barátja”. Továbbá az anarchizmusnak társadalmi mozgalomként kellett létrejönnie, amelyet csak a 19.század harmadik negyedévétől tett. Kropotkin ezután Godwint “a hontalan szocializmus első teoretikusának, azaz anarchizmusnak”nevezhette.
az anarchizmus hírhedt sokszínűségéről. Elfogadott fajtái a Stirner egoizmusától, az olyan amerikaiak individualizmusától, mint Tucker, valamint Proudhon mutualizmusától terjednek, akik mindketten (szigorú határokon belül) elfogadták a magántulajdon intézményét, a Bakunin kollektivizmusáig, a Kropotkin kommunizmusától és a szindikalisták forradalmi kereskedelmi unionizmusától. Mi köti össze szinte az összes ilyen egy koherens politikai álláspont az, szüntelen ellenséges az állam, illetve a parlamentarizmus, a foglalkoztatás, a közvetlen cselekvés, mint az azt jelenti, hogy elérjék a kívánt célok, valamint a szervezet keresztül szövetkezeti szövetségek, beépített, illetve egyesített alulról felfelé. Ezek közül ez az első, amely teljesen megkülönböztető az anarchizmus számára. Az állam nem csak a jelenlegi rend szerves részét képezi, hanem döntő fontosságú, mint bármely kívánatos átalakulás eszköze; mivel Marxisták, illetve egyéb szocialisták volt természetes hit az esetleges “sorvad el”, az anarchisták’ pesszimizmus, hogy a túlélés az állam minden forradalom utáni társadalom vezet az ellenkezőjét már történelmileg is megerősítette a amassment a tyrannic hatalom a kommunista államokban.
másfél évszázada az anarchisták túlnyomórészt szocialisták, annak ellenére, hogy Európában és az USA-ban kevés individualista létezik. Egy gyümölcsöző a megközelítés, hogy megértsük, anarchizmus, hogy ismeri el annak alaposan szocialista kritika a kapitalizmus, miközben hangsúlyozza, hogy ez már együtt egy liberális kritika a szocializmus, anarchisták, hogy egyesült a klasszikus liberálisok az érdekképviselet az autonóm egyesületek, valamint a szabadság, az egyén.
Anarchisták gyakran társul bombát dobott, (jelenleg) káosz az utcákon, de a valóságban ők nem értenek egyet, az azt jelenti, hogy lehet használni, hogy elérjék a céljukat, kezdve a szélsőséges erőszak, hogy a nem-ellenállás Tolsztoj a minden pontok között – más, mint a jogi, alkotmányos fellépés.
ötven-60 évvel ezelőtt az anarchizmus költőerőnek tűnt, mind mozgalomként, mind politikai elméletként; az 1960-as évek óta azonban Európában és Észak-Amerikában újjáéledt az anarchista eszmék és gyakorlat. Ezek mélyen beágyazódtak a 20. század utolsó negyedének “új társadalmi mozgalmaiba”, bár a béke, a nők és a zöld mozgalmak aktivistái általában nem tudtak róla. Az anarchista szervezet és attitűdök a 21.század elején továbbra is sok környezeti aktivizmust jellemeznek.
Nagy-Britanniában manapság szinte biztosan több tudatos anarchista van, mint a történelem bármely korábbi pontján, ráadásul sokkal több természetes anarchista van: azok az emberek, akik bár nem azonosítják magukat anarchistáknak, jelentősen anarchista módon gondolkodnak és viselkednek.
• ezt a cikket johnyarddog kérése után rendelték meg. Ha van egy téma, amit látni szeretnél hatálya alá tartozó, a Hozzászólás szabad, kérjük, látogasson el a Te mondd oldal
{{topLeft}}
{{balra zárt}}
{{fent-középen}}
{{bottomRight}}
{{/goalExceededMarkerPercentage}}
{{/ticker}}
{{cím}}
{{#bekezdés}}
{{.}}
{{/bekezdés}}{{highlightedText}}
