Sorozat Bevezető

Winfred P. Lehmann Jonathan Slocum

Latin-talán a legegyszerűbb az idősebb nyelven beszélők angolul tanulni, egyrészt azért, mert a korábbi kapcsolat, mert a hosszú használja a Latin, mint a nyelvi, oktatási, egyházi, jogi, politikai ügyek a nyugati kultúra. Ezenkívül a Latin ábécét használjuk, hogy a nyelvet nehézség nélkül olvassuk. Másrészt a mondatszerkezet és a formák száma nagy figyelmet igényel, mivel a mondatok szavait a hangsúlyukra helyezik, nem pedig az angol tárgy-ige-objektum mondatéhoz hasonló mintának megfelelően. Fontos tehát, hogy megtanuljuk a főnevek és igék alapvető ragozását.

1. A Latin ábécé és a kiejtés.

a Latin ábécét a görögből az etruszkon keresztül vették át. A betűk sorrendje tehát nagyjából ugyanaz, mint a görögben,mint a kiejtésük nagy részében is. A 23 betűs ábécé a következő:

A B C D E F G H I K L M N O P Q R S T V X Y Z

angol néhány módosítással fenntartotta ezt a sorrendet. Latinul az I betűt mind a vokalikus értékére, mind az y hang ábrázolására használták, mint eddig. A levél hosszúkás formáját, J-t később vezették be. De ezt ma általában úgy ejtik ki, mint a lekvárban, míg az Y betű az I mássalhangzó értékét képviseli. Hasonlóképpen, az V Latin betűt arra használták, hogy mind az U vokalikus értékét, mind a W hangot, mint a nedves hangot képviselje. Egy lekerekített forma, U, vezették be, hogy képviselje a magánhangzó, és egy megduplázódott formában, W, vezették be, hogy képviselje a mássalhangzó értéke. Azt is meg lehet jegyezni, hogy az ábécé harmadik betűjét a cat értékével ejtették ki, nem pedig a cent értékével vagy a Caesar kiejtésével.

ezeknek a betűknek a kiejtésében a fő különbség a magánhangzókhoz kapcsolódik. A mássalhangzókat úgy ejtik ki, mint a fő kiejtésüket Angolul. Akár hosszú, akár rövid, a magánhangzókat úgy ejtik ki, mint Európa nyelvein. Meg lehet jegyezni azonban, hogy amikor a Latin nyelvet a mindennapi használatban beszélték, azt az ország anyanyelvének kiejtésével összhangban ejtették ki, így Olaszországban a kiejtés jelentősen különbözött attól, hogy Franciaországban vagy Németországban, hogy ne beszéljünk Angliáról. De ma Úgy ejtik, ahogy azt feltételezzük, hogy a Latin klasszikus időszakában volt, vagyis korunk elején. Kiejtése egyszerű, ha néhány kulcsszóra emlékszik. A Latin i és e szót úgy ejtik, mint az angol közhelyben; A Latin a-t úgy ejtik, mint az apában; a Latin o-t úgy ejtik, mint az so-ban, az u-t pedig sue-ban. Amikor két magánhangzó megtalálható ugyanaz a szótag, mindegyiknek megvan a normális érték; az első szótag a Caesar akkor volt hangsúlyos az egy, mint az apja, valamint az e, mint a közhely, hogy hasonló volt a kiejtés a névmás I.

Ellentétben angol, Latin kevés a néma betű. Egy sor verset lehet majd olvasni minden betű ejtik, mint például az első sor Vergil Aeneid:

Arma virumque canō, Trōiae qui primus ab ōris
‘énekelek a karját a férfi, aki először a garda-Troy’

Vagy az első sorban Caesar Gall Háborúk:

Gallia est omnis divisa in partēs trēs
‘Gall, mint egy egész három részre oszlik’

2. A szókincs.

az angol és a Latin az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik; korábbi változataik több mint háromezer évvel ezelőtt váltak el egymástól. Századig sok egyetemi oktatás folyt latinul. Sőt, azt tanították, hogy sok diák a középiskolás évektől kezdve a főiskolán. Az egyetemi tudósok gyakran beszéltek egymással latinul, csakúgy, mint a Vatikán tagjai a mai napig. Ennek eredményeként az angol ugyanazokat a szavakat osztja meg, különösen a műszaki területeken, bár módosított formában. Ennek ellenére hasznos az ilyen szavak összekapcsolása Latin társaikkal.

egyes szavak kevés változáson mentek keresztül, így gyökereik közel állnak Latin ekvivalenseikhez, ha kissé másképp írják őket, például angol spew, Latin spuere, angol stand, Latin stāre. De a legtöbb közös szó, amelyet a két nyelv örökléssel oszt meg, kissé el van rejtve, sokan közülük a germán mássalhangzók tömeges változása miatt a modern korszak előtt. Ezt a változást a nagy német tudós, Jakob Grimm írta le, Grimm törvénye néven ismert, amely még kisebb angol szótárakban is szerepel. Ebben az időben, p, t, k változott hangok, hogy ma képviseli f, th, h. példák között Latin pater vs.angol apa, Latin mater vs. angol anya, és Latin cornu vs. angol kürt. És a hangok képviselt bh, dh, gh indoeurópai megváltoztak a hangok, hogy ma képviseli b, d, g. ezeket is megváltozott a Latin, ahol bh képviseli f, mint a Latin frater vs. angol testvér; hasonlóképpen, DH latinul is képviseli f, mint a Latin foris vs. angol ajtó; a gh-t latinul h képviseli többek között, mint a Latin hanserben, később anser vs. angol liba. És d, g T, k (B ritka volt az indoeurópai); hasonlítsa össze a Latin edere vs. angol enni, Latin gelidus vs. angol hideg.

érdekes összehasonlítani az ilyen rokon szavakat, de azok a változások, amelyeken mindkét nyelv átesett, gyakran elrejtik a kapcsolatokat, mint a négy-öt szám. A többi rész a változások ellenére transzparens módon kapcsolódik egymáshoz: Latin nyelv, egy; duo, kettő; trēs, három; quattuor, négy; quinque, öt; nem, hat; septem, hét; október, nyolc; November, kilenc; december, tíz. Mivel a szótárak gyakran biztosítják az angol bejegyzések Latin megismerését,a Latin szókincs feletti ellenőrzést meg lehet szerezni.

messze a legnagyobb számú hasonló szavak találhatók, műszaki nyelv, ahol az angol egyszerűen átvette a Latin kifejezések, mint az ipari, politikai, technológiai ügyek még összetettebbé vált, különösen az elmúlt néhány évszázad; egyházi kifejezések vették át, mint Anglia volt kereszténnyé. A szavakat az angol helyesírásnak megfelelően ejtették, nem pedig latinul. Néhány példa ezekről a specialitásokról itt található.

Az ipari, technológiai szférák között olyan szavakat, mint döntsön, ügynök, árverés, számolni, szerződés, elágazás, munkaerő, prémium, propeller, a tudomány, a minta. A politikai és jogi szféra olyan kifejezéseket tartalmaz, mint a nyilatkozat, az álnév, az alibi, a válás, a habeas corpus, a végzés, az idézés. Az egyházi szféra olyan szavakat tartalmaz, mint az oltár, a vallomás, a tanítás, a hitetlen, a bűnbánat, az üdvösség, a Háromság. Más szavak pedig a mindennapi szókincsünkhöz tartoznak, mint például állat, bónusz, tehetetlenség, minimum, recept, inger, vákuum. A latinból származó ilyen importációk nagy számának köszönhetően viszonylag könnyű megtanulni a szókincsét.

3. A latin mondat szerkezete.

amint az a korábbi idézetekből kitűnik, a Latin mondat sorrendje jelentősen eltérhet az angol nyelvtől. A Latin korábbi formájában az igét utoljára a mondatban helyezték el, mint az Aeneid első záradékában. De a gallikus háborúk első sorában elfoglalt helyzete egészen más. A különböző pozíciók a Latin inflexiók miatt lehetségesek. Angolul általában van hely, együtt verbális kifejezések, mint oszlik’; tudjuk, hogy egyes határozószók között, mint a ‘gyakran osztják, de nem tudjuk általában tegye számok vagy melléknevek után a főnevek ők módosítani, ahogy partes tres. Az angol nyelvnek szigorú elhelyezési szabályai vannak; a Latin viszont stilisztikai célokra mozgathatja az elemeket, így az omnis Gallia írása helyett a Caesar által használt rend meglehetősen elfogadható, csakúgy, mint a partes tres.

a Latin szöveg vizsgálatakor először meg kell határozni az igét, amelynek formái az inflexiójukon keresztül azonosíthatók. Hasonlóképpen meg kell határozni a témát, ha az ige jelölőjén kívül szerepel. Nyilvánvalóan nincs ilyen téma a canō számára, így az inflexióval jelzett témával (“i”) fordítja le. A-Ó-ban végződő igeformáknak van egy első személyű alanyuk, ellentétben a második személlyel, canis “énekelsz”, canit “énekel”. Ezért hasznos megjegyezni az igék alapvető inflexióját. Hasonlóképpen, a téma formájával is azonosítható. Gallia, mint sok főnév, nőies nemű, nominatív formája-a-ban végződik.

amint azt ezek a rövid részek szemléltetik,a Latin olvasásának kulcsa az inflexiók ismerete. Bár ezek számosak, a főnevek és igék alapvető ragozásainak memorizálása általában megfelelő.

4. A latin formák.

4.1 főnevek, melléknevek és névmások.

a beszédnek ezt a három részét öt esetben felfújják, a beszédnek nevezett beszédes eset mellett. Az esetek a következők:

• Nominative, az alany esete;
• Genitive , a birtoklást jelző eset — birtokos, angol nyelven
• Dative, az indirekt tárgy esetében
• Accusative, a közvetlen tárgy esetében — objektív, angol nyelven
• Ablative, az elválasztást jelző eset

Esetformákat elöljárók is meghatározhatják.

angolul csak a nominatív, genitív / birtokos, tárgyeset / objektív maradt fenn, az utolsó csak névmásokban: én nominatív, én genitív,én vádló. Főnevek egyszerűen egy nominatív és birtokos, mint a kutya, kutya. melléknevek nem ragad.

a Latin főnevek a —

• szám, azaz egyes szám és többes szám alapján is ragozódnak.
• három nem: férfias, nőies és semleges.
• öt deklináció.

paradigmákat adnak a különböző leckékben. Az illusztrációhoz itt a főnevek formái az első deklinációban jelennek meg (amelyek többsége nőies, mint az “út”), a második deklinációban (amelyek közül sok férfias, például numerus “szám”), valamint az ego ” i ” névmás formái:

v V all numerus numerī ego nōs

V all viārum numerī numerōrum meī nostrum

V all viīs numerō numerīs mihi nōbis

V M viās numerum numerōs mē nos

A megszólító az első declension ugyanaz, mint a alanyeset; a második declension a vége e, hogy egy rabszolga, servus, lenne hívott, mondván szolgálja.

4.2 igék.

Mint a főnevek, igék sok beszédmódja alapján:

• aktív vs passzív hang;
• indikatív vs kötőmód hangulat;
• három igeidők: jelen, múlt vagy tökéletlen, és jövő. Ezek közül két készlet van: az egyszerű jelen készlet és a tökéletes készlet. A tökéletes formák állapotot vagy befejezést jeleznek.

a konjugációkat az alábbiakban adjuk meg. Itt csak egy vázlat áll rendelkezésre a különböző formák megértésére, egymáshoz való viszonyukra, a laudō ‘ I praise ige első egyedi példáival.’

ezen kívül vannak szükségszerű formája, a végtelent hasítja, igeneveket, egy főnévi igenév, valamint a hátán. A kényszerítő formák ritkák az írott szövegekben,és itt nem ábrázolják őket.

a jelen infinitív aktív laudāre. A jelenlegi résztvevő aktív a laudans. A jelenlegi infinitív passzív laudārī. A tökéletes melléknévi igenév laudātus.

mivel négy forma elegendő információt nyújt ahhoz, hogy a többieket egy ige, szótárak és nyelvtanok négy fő részből álljanak. Ezek a következők: az egyes szám első személyben aktív, pl. laudō; az első személyben tökéletes aktív, pl. laudāvī; a tökéletes melléknévi igenév passzív, pl. laudātus; és a jelenlegi főnévi igenév aktív, pl. laudāre. Különösen fontos ezeket megjegyezni a harmadik konjugáció igéi esetében, mivel ezek gyakran szabálytalanok, például edō ‘I eat’, cesdī, cessus, edere; faciō ‘I do’, fēcī, factus, facere; scribō ‘I write’, scripsī, scriptus, scribere. (A szótárak és grammatikák a fő részeket a főnévi igenévvel adhatják meg, mint második formát; a tökéletes melléknévi igenév semleges formáját is adhatják, például a factum.)

4.3 A beszéd többi része.

Ezen a négy beszédrészen kívül a Latin nyelv mellékmondókat, konjunktúrákat, interjekciókat és prepozíciókat is tartalmaz. Mivel funkcióik hasonlóak az angol társaikhoz, itt nem tárgyaljuk őket.

5. Példák a szövegekre.

gyakran idéznek közmondásokat vagy irodalmi alakokból származó részeket, angol művekben is. Néhány fog adni itt, hogy bemutassa a használatát formák és minták szintaxis.

kapcsolódó nyelvtanfolyamok UT

A Texasi Egyetemen tanított legtöbb, de nem minden nyelvtanfolyam a modern nyelveket érinti; azonban számos latin nyelvű tanfolyamot, mind az egyetemi, mind a posztgraduális szinten, a klasszikusok Tanszékén tanítanak (a link egy új böngészőablakban nyílik meg). Online nyelvtanfolyamok főiskolai hitel kínálnak az egyetem kiterjesztése (új ablak).

dőlt források máshol

a web linkek oldal tartalmaz mutatókat dőlt források máshol.