CTCL-ben szenvedő betegeken csak néhány kórbonctani vizsgálat történt. A miokardiális infarktus és a stroke kockázatát 483 MF-ben és 623 parapsoriasisban szenvedő Dán kohorszban szenvedő CTCL-ben szenvedő betegeknél (14) észlelték. Ebben a vizsgálatban a kockázatot a diagnózis utáni első 5 évben növelték. A CTCL-ben szenvedő 144 beteg elemzése nem talált megnövekedett koszorúér-betegség kockázatát az életkor szabványosított kontroll populációhoz képest. A halál okait a finn statisztikákból nyerték, a halál fő oka alapján. Kontrollpopulációnkban nem lehetett kimutatni a miokardiális infarktust, hanem csak a koszorúér-betegséget. A koszorúér-betegség nem mindig ér véget miokardiális infarktusban. Tanulmányunk retrospektív volt, így függött a rögzített eseményektől. Egyes diagnózisokat nem lehet feljegyezni, bár például a szívinfarktus és a stroke általában a romló egészségi állapot fő eseményei, amelyeket általában a betegdiagramokban említenek. A CTCL-ben szenvedő betegek halálának konkrét okait illetően 1 miokardiális infarktust és 2 stroke-ot találtak.
egy korábbi, a cardiovascularis kockázati tényezőket MF-ben szenvedő betegeknél értékelő vizsgálat arról számolt be, hogy az MF-ben szenvedő betegeknél fokozott a cardiovascularis betegségek kockázata (12). Különösen az összkoleszterin és az alacsony sűrűségű lipoprotein szintje szignifikánsan magasabb volt az MF-ben szenvedő betegeknél. Csak a hiperkoleszterinémia diagnózisát tudtuk összegyűjteni a betegdiagramokból (32%), de nem tudtunk kockázatelemzést végezni a kontroll anyagunkkal. A CTCL-ben szenvedő betegeket gyakran retinoidokkal kezelik, de a hyperchlolesterinaemiát a kezelés során rutinszerűen alkalmazott anti-lipid gyógyszerekkel szabályozzák. Betegeinknél a hypercholesterinaemia nem kapcsolódott a halálhoz.
CTCL-ben szenvedő betegeink többsége nem volt a betegség előrehaladott stádiumában. Így a legtöbb kezelés ez a kohorsz volt a bőr irányított. Csak 8 betegnél fordult elő doxorubicin-kezelés. Csak egy beteg halt meg miokardiális infarktusban, de nem kezelték doxorubicinnel. Így úgy gondoljuk, hogy a gyógyszer közös ismert kardiotoxikus hatása nem befolyásolta az eredményeket. A vizsgálatban részt vevő betegek ritkán kaptak daganatellenes gyógyszereket vagy poli-kemoterápiákat, mivel csak kis részük volt a betegség előrehaladott stádiumában.
betegeinknél a DM2 prevalenciája a kontrollcsoporthoz képest nőtt, és az elhízás nem kapcsolódott a DM2-hez. CTCL-ben szenvedő betegeknél a DM2-ről korábban nem számoltak be. Fallah et al. (19) a non-Hodgkin limfómával (NHL) kapcsolatos autoimmun betegségekről számoltak be, de nem találtak összefüggést az I. típusú DM-rel, amelynek nagyobb az NHL kockázata. Az elhízás egy korábbi cikkben (20) kapcsolódik az MF-hez. Az elhízásban a zsírszövet krónikus, alacsony fokú gyulladása proinflammatorikus citokineket szabadít fel, amelyek felelősek a limfomagenezist elősegítő t-sejtválaszok szabályozásáért (21). Larsson & Wolk, aki megállapította, hogy az emelkedett testtömeg-index (BMI) az NHL fokozott kockázatával jár (22).
kontrollcsoportunk a 2000-2001-es időszakban elvégzett Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2000. évi Egészségvizsgálati felmérésének 6268 résztvevőjét foglalta magában. Ezek az egyének a 30 éves vagy annál idősebb Finn általános populáció 8028-as reprezentatív mintájából származó betegek korosztályában voltak. Az adatok otthoni interjúkon és orvosi vizsgálatokon alapulnak, kiegészítve orvosi nyilvántartással és nyilvántartási adatokkal.
kohorszunkban a leggyakoribb halálok a CTCL volt; a betegek ezen csoportjának 32% – ában elsődleges halálokként regisztrálták. Egy nemrégiben készült Dán tanulmányban az összehasonlító százalék 27% (9) volt. A leggyakoribb egyéb, rákkal összefüggő halálok a tüdőrák volt,amelyről korábban MF-ben szenvedő betegeknél (3, 5) számoltak be. Bár az SS prognózisa gyenge és a túlélés alacsony, 8 SS-ben szenvedő betegünk közül csak 2 halt meg a betegségben. Érdekes módon ebben az alcsoportban a halál másik oka a tüdőrák, a miokardiális infarktus és az alkoholos májelégtelenség egyenlő arányban.
összefoglalva, ez a tanulmány társbetegségekről számol be CTCL-ben szenvedő Finn betegeknél. A DM2 fokozott prevalenciáját találták, de ebben a betegcsoportban a myocardialis infarktus vagy stroke fokozott kockázatának korábbi megfigyelését nem igazolták. A jelenlegi tanulmány elsőként jelent kapcsolatot a DM2 és a CTCL között. Ez a kapcsolat összefüggésben lehet a krónikus gyulladással, amely gyakori a DM2-ben és az MF-ben, a CTCL leggyakoribb formájában. További vizsgálatok, nagyobb betegpopulációkban, indokoltak.