Cél: Ez a multicentrikus, kettős vak, randomizált, párhuzamos-csoport vizsgálatot Európa, Dél-Afrika, Ausztrália összehasonlítani a klinikai és microbiologic hatékonysága, valamint a tolerálhatóságát cefalosporin antibiotikummal, cefdinir, azokkal cefaclor a kezelés a szövődményes húgyúti fertőzés.

módszerek: a betegeket 1-es csoportba randomizálták:1 arány 5 napos kezelés esetén 100 mg naponta kétszer cefdinirrel vagy 250 mg TID cefaklorral.

eredmények: összesen 661 beteget randomizáltak kezelésre. 90% – uk nő volt, medián életkoruk 44 év. Nem volt klinikailag fontos különbség a csoportok között a demográfiai jellemzők vagy a felvételi tünetek tekintetében. A befogadott vizeletkultúrákban a leggyakrabban izolált kórokozók az Escherichia coli (383 beteg), a Proteus mirabilis (20 beteg), a Staphylococcus saprophyticus (14 beteg) és a Klebsiella pneumoniae (9 beteg) voltak. A felvételi kórokozók a dokumentált fogékonyság eredmények lényegesen több volt ellenálló cefaclor (6.7%), mint cefdinir (3.7%; P < 0.003). Szignifikánsan több E. coli befogadási izolátum rezisztens volt a cefaklórra (5, 1%), mint a cefdinirre (2, 0%; P < 0, 007). Összesen 383 beteget értékeltek a hatékonyság szempontjából, 196-ot a cefdinir csoportban és 187-et a cefaklor csoportban. A cefdinir és a cefaklor klinikai gyógyulási aránya és mikrobiológiai válaszaránya statisztikailag ekvivalens volt a kezelést követő 5-9 napos kezelés után (cure-teszt látogatás), 95%-os CI megközelítés alkalmazásával. A kezeléssel összefüggő nemkívánatos események aránya magasabb volt a cefdinirrel kezelt betegeknél (20,2%), mint a cefaklórral kezelt betegeknél (13,0%; P = 0,025), elsősorban a korábbi csoportban a hasmenés nagyobb gyakorisága miatt. Azonban csak 4 beteg (1,2%) hagyta abba a Cefdinir kezelést hasmenés miatt.

következtetés: A cefdinirrel végzett empirikus kezelés ésszerű választásnak tűnik olyan nem szövődményes húgyúti fertőzésben szenvedő betegek számára, akiknél a cefalosporin-kezelés javasolt.