Pihenés és ébredés
A jó tiszt azonban nem adta fel az egyházközségét. Három napig ő és csapata, valamint egy helyi állatorvos kezelte a sérült állatot. Amikor a bika jobban lett, és elkezdett egyedül mozogni, úgy érezték, hogy elég egészséges ahhoz, hogy ellenálljon a mozgásnak. Amikor elkezdte feltölteni az embereket, a csapat úgy döntött, hogy ez a megfelelő pillanat az állat elfogására! Nagy nehézségekkel és erőfeszítésekkel végül kissé visszafogott volt. “30 vaskos falusinak kellett meghúznia, néhány pedig hátulról, hogy az állat a kívánt irányba járjon…végül sikerült a bivalyt egy mangófával összekötni” – írta egy kimerült Hasan. Másnap a bölényt nyugtatgatták, és a lövedékdarabokat — amelyek addigra majdnem öt hónapig a lábában ragadtak — eltávolították. Miután néhány hetet adott neki, hogy hagyja, hogy sebei gyógyuljanak, a bikát végül 1979.március 21-én elfogták, egy teherautóra rakták, majd a Jabalpur Állatorvosi Főiskola kórházába küldték, ahol néhány hónappal túlélte a fertőzést. Időközben az indiai Zoológiai felmérés igazgatója, valamint a BNHS és az UNEP ázsiai és csendes-óceáni irodájának szakértői is megerősítették, hogy az állat vadbivaly.

Mystery Bull
A szakértők hülyék voltak. Hogyan érte el ez a vad bivaly Panna-t? Dr. MK Ranjitsinh megvitatta ezt a zavaró eseményt egy levélsorozatban, amelyet késő Dr. Colin Groves-szel cseréltek, egy neves brit-ausztrál biológus. “…az első benyomás valóban az, hogy vad reliktum példánynak kell lennie. De nem vad bivaly valaha is feljegyezték a közelmúltban az egész régióban, és a legközelebbi vad bivaly rögzített, és hogy túl több mint 100 évvel ezelőtt, volt a sal erdők Shahdol district közel 200 mérföld távolságban. A Panna erdői szárazak, lombhullató erdők, és a múltban széles körben vadásztak, anélkül, hogy a bölényeket valaha is feljegyezték volna ” – írta Dr. Ranjitisinh 1980. December 19-én kelt levelében.

három elmélet
végül három elmélet alakult ki a Panna buffalo rejtélyével kapcsolatban. Ezek közül az elsőben, amelyet Dr. Ranjitsinh terjesztett elő, a “primitivizmus” esetének nevezte — azaz. egy buffalo-ban született hazai környezetben, akinek a szunnyadó progenitor vad gének valahogy van kifejezve a domináns gén okozza, hogy kapcsolja be az egyén, hogy volt morfológiailag azonos a vad progenitor, egy “primitív”, hogy a vad őse.

a második elmélet egy 1981. November 3-án kelt levélben található, Dr. Ranjitsinh-tól Dr Groves-ig. “Panna-ban voltam, ahol éppen megnyitottunk egy Nemzeti Parkot, és azt mondták, hogy egy bivaly, amely egy mandlából nyert hazai bivaly utóda volt, vadá vált. Száz évvel ezelőtt vad bivalyokat találtak Mandla határain. Lehetséges, hogy a Mandla bivaly progenitora Bastarból vagy keleti Raipurból származhatott, ahol még ma is vadon élő bivalyokat találnak. Ésszerűen biztos vagyok benne, hogy a bölény, amely Panna-nál vadá vált, a mi példányunk volt” – mondta Dr. Ranjitsinh.

A harmadik elmélet, egy enyhe változata, a fenti elmélet által idézett SM Hasan eredeti jelentésében, ismét tulajdonítható, hogy Dr Ranjitsinh – “Egy nő buffalo, amely pároztatott egy vad bika ezek közül bármelyik két helyen hozta Panna, valamint az utódok lett túl nagy ahhoz, hogy kezelni lett, mint egy vadállat.”Azonban, ha ez valóban így lenne, hihetetlen ritkaság lett volna, mivel a szárazföldi bivalyok, ha egy vad bika impregnálnák, szinte mindig meghalnak a terhesség előrehaladása során, amikor a magzat növekszik, vagy a borjú születésekor, a vad és a hazai unokatestvérek méretének éles különbsége miatt. Valójában, a régi shikar-irodalom egy része azt mutatja, hogy ez volt többek között a falusiak és a vad bivalyok közötti ellenségeskedés elsődleges oka a 19.és a 20. század elején számos vadon élő bivalyt hordozó régióban. A magányos, kóbor, vad bölénybika szinte mindig megölné a falusi bölény(EK) t, ha képes lenne az erdőbe vezetni és párosodni. Továbbá, a férfi hazai bivalyokat rutinszerűen megölték a vad bikák, akik szívesen vették át a hazai női bivalyok háremét a sokkal gyengébb és kisebb hazai bika társaiktól.

Lone Wanderer
több mint negyven évvel később újabb lehetőséget adtam Dr. Ranjitisinh – nek-lehet, hogy ez a bika valahogy valahogyan vándorolt és végigsétált a Raipur vagy Bastar vad bivalyerdőitől, és megtalálta az utat Panna felé? Ez az elméletem inspirált egy olyan eseményből, amely a nem olyan távoli múltban történt Dongrapalli-Budgeri faluban, Orissa Koraput kerületében. 2011 nyarán egy forrófejű vadbivalybika bukkant fel, amely a faluban és környékén tombolt, mielőtt leigázták, majd a Nandankanai Állatkert felé tartva meghalt. A vad bivalyok állítólag évtizedek óta kihaltak Koraputban, az Indravati legközelebbi ismert állományai pedig jó 250 km-re voltak, mint a varjú legyek. Panna közel 600 km-re volt minden ismert közép-indiai vadbivaly élőhelytől. “Ez túl messze van” – mondja Dr. Ranjitisnh. “Nem hiszem, hogy van olyan lehetőség, hogy egy bika ilyen távolságra sétált, hogy elérje Panna-t az összes helyről” – fejezi be.

A Bika a semmiből
honnan származik a Panna bivaly? Talán soha nem fogjuk tudni. Talán, ahogy Dr. Groves Dr. Ranjitsinh-nak írt egyik levelében fogalmazott, mindig “rejtély marad; egészen rendkívüli”. De ami ma igaz, ugyanúgy, mint 41 évekkel ezelőtt, amikor SM Hasan ezt a megjegyzést írta A Panna buffalóval való első találkozásáról, ez a záró sorainak kissé átfogalmazott változata:
ki tudja, hogy az erdő hatalmas kiterjedése több tízezer négyzetkilométerre terjedt el a maoista ellenőrzött erdőkben, a gadhchiroli, az old Bastar, a dél-Orissa, az észak-Telangana, valamint az Andhra Pradesh Vizag Hill ügynökségi területein, továbbra is e ritka faj maradék populációja van.