közel háromezer évvel a komponálás után az Iliász és az Odüsszeia továbbra is a legünnepeltebb és legszélesebb körben olvasott történetek egyike, de a szerzőről semmit sem tudunk. Minden bizonnyal cinkos Bard volt, és valószínűleg az i.e.nyolcadik század végén és a hét elején élt, a szerzőséget hagyományosan egy Homer nevű vak költőnek tulajdonítják, és e név alatt még mindig kiadják a műveket. Az I.E.harmadik és második század görögjei azonban már megkérdőjelezték, hogy létezik-e Homer, és hogy a két epika egyetlen személy írta-e.

a legtöbb modern tudós úgy véli, hogy még ha egyetlen ember is írta az eposzokat, munkája óriási adósságot jelentett az íratlan, szóbeli költészet hosszú hagyományának. Az Iliász és az Odüsszeia összeállítása előtt több száz éve keringenek a görögországi utazások dicsőséges expedíciójáról és vezetőinek végzetes hazautazásáról szóló történetek.Az alkalmi mesemondók és félprofi mesemondók generációkon át örökítették meg ezeket a történeteket, és minden művész úgy alakította ki és dolgozta fel a történetet, ahogy ő mondta. Az elmélet szerint az onepoet, több, egymással együttműködésben dolgozó költő, vagy talán még a költők egymás utáni műveiből is végül írott művekké változtatta ezeket a történeteket, ismét mindegyik hozzáadta sajátját, kibővítette vagy összehúzta az egyes epizódokat az ízlésének megfelelően.

bár történelmi, régészeti és nyelvi bizonyítékok támasztják alá, hogy az eposzok i.e.750 és 650 között készültek,a bronzkorban,I. E.körülbelül a tizenkettedik században, a mükénéi Görögországban játszódtak le. Ez a korábbi időszak, a görögök hittek,egy dicsőbb és magasztosabb korszak volt, amikor az Istenek még mindig látogatták a földet, és hősies, istenszerű halandók emberfeletti tulajdonságokkalnépesült Görögország. Mivel a két eposz arra törekszik, hogy ezt a pristineage-t idézze, magas stílusban vannak írva, és általában olyan életeket ábrázolnak, amelyekről azt hitték, hogy a theBronze-korszak nagy királyságaiban vezettek. A görögöket gyakran “Achaeaiaknak” nevezik, akkora nagy törzs neve, amely a bronzkorban Görögországot foglalja el.

de Homérosz rekonstrukciója gyakran az i.e.nyolcadik és hetedik század Görögországhoz vezet. A feudális társadalmi structureapparent a háttérben az Odyssey seemsmore rokon Homer Görögország, mint Odüsszeusz, de Homersubstitutes a pantheon istenségek a saját napot a relatedbut különböző istenek, akiket Mycenaean Görögök imádnak. Sok másfajta, de nyilvánvaló anakronizmus—mint például a vasszerszámokra való hivatkozásokés olyan törzsekre, amelyek még nem vándoroltak Görögországba a bronzkorban-elárulja a vers későbbi, vaskori eredetét.

a két eposz közül az Odüsszeia mind a beállítás, mind valószínűleg a kompozíció dátuma. Az Iliász elmondja a görög harc történetét, hogy megmentse Helent,egy görög királynőt trójai fogvatartóitól. Az Odüsszeia kiindulópontnak tekinti Trója városát, és egy görög harcos, a heroOdysseus harca köré épít egy új korszakot. A trójaiak felett aratott görög győzelem utáni tízéves időszakban nosztosza, orjourney hazautazik északnyugat-Görögországba. A vándorlás meséje nem a csatamezőn, hanem a fantasztikus szigeteken és idegen területeken játszódik. Az Iliász könyörtelen tragédiája és vérengzése után az Odüsszeia időnként képregényként vagy szürreálisnak tűnik. Ez a minőség vezetett néhány scholarsto következtetni, hogy Homérosz írta az Odüsszeiát a latertime életében, amikor megmutatta kisebb az érdeklődés a küzdelmek a armsand volt rá, hogy egy történet, amely elsősorban a fortunesand balesete egyetlen ember. Mások azzal érvelnek, hogy valaki megalkotta az Odüsszeiát, aki társmunkát akart nyújtani az Iliásznak, de más érdekei voltak a korábbi eposz szerzőjétől.

az Iliászhoz hasonlóan az Odüsszeia is elsősorban az ókori görög Ionos dialektusában jelent meg, amelyet az Égei-szigeteken és a Kis-Ázsia part menti településein, a mai Törökország területén beszéltek. Egyes tudósok így arra a következtetésre jutnaka költő valahol a keleti görög világban üdvözölték. A költő azonban inkább az ionos dialektust választotta, mert úgy érezte, hogy jobban megfelel a munkája magas stílusának és nagy terjedelmének. Valamivel később a görög irodalom azt sugallja, hogy a költők a verseik dialektusait azon témák szerint változtatták meg, amelyeket a dialektusokban írtak, és amelyeket valójában nem is beszéltek.Homer eposz, sőt, vannak Tanácsban (amely magában foglalja az összes Görögország)a szellem, sőt, használat formája, több más nyelvjárások, suggestingthat Homer nem egyszerűen vissza az anyanyelve, de rathersuited a verseket, hogy a nyelvjárás, hogy lenne a legjobb kiegészítője a gondolatait.