a szolipsizmus a metafizika és az episztemológia azon álláspontja, hogy az elme az egyetlen dolog, amiről tudni lehet, hogy létezik, és hogy az elmén kívüli dolgok ismerete indokolatlan. Ez egy szkeptikus hipotézis, és ahhoz a meggyőződéshez vezet, hogy az egész valóság, a külvilág és más emberek pusztán az egyéni én reprezentációi, nincs önálló létezésük, sőt valójában nem is léteznek. Ez azonban nem ugyanaz, mint a szkepticizmus (az episztemológiai álláspont, hogy az embernek tartózkodnia kell az igazság állításától).

A Solipsizmus tehát az idealizmus (pontosabban a szubjektív idealizmus vagy a szubjektivizmus) tiszta változata, és ellenzi az olyan fogalmakat, mint a materializmus, a fizika és az objektivizmus, amelyek szerint az egyetlen dolog, ami valóban bizonyítható, hogy létezik, az anyag.

a szolipszizmus központi állítása a külvilág létezésének szilárd bizonyítékának hiányán nyugszik, az erős szolipszizmus (szemben a gyenge Szolipszizmussal) azt állítja, hogy ilyen bizonyítékot nem lehet tenni.

gyakran tekintik csődbe filozófiának, vagy legjobb esetben bizarrnak és valószínűtlennek. A kritikusok azzal érveltek, hogy a filozófiai ötletek kommunikációjának gondolata teljesen értelmetlen lenne egy igazi solipsista számára, mivel szerintük nincs más elme, akivel kommunikálnák hitüket. Ez is ellentmond a nyugati világban a józan felnőtt emberek általánosan megfigyelt tendenciájának, hogy a világot külsőként értelmezzék, függetlenül attól, hogy önmaguktól léteznek.

Pozíció némileg hasonló Solipsism jelen vannak sokkal, Keleti Filozófia, különösen a Taoizmus, több értelmezési a Buddhizmus (különösen a Zen), valamint néhány Hindu modellek a valóság.

a Solipsizmus eredete a nyugati filozófiában a görög Pre-Szókratész szofista Gorgiasz, aki azt állította, hogy: 1) semmi sem létezik; 2) Még ha létezik is valami, semmit sem lehet tudni róla; 3) még akkor is, ha valamit tudni lehet róla, az erről szóló tudást nem lehet másokkal közölni. Bár bizonyos mértékig csupán a Parmenidész és az Eleatikus filozófusok álláspontjának ironikus megcáfolása és paródiája (hogy minden lény egy), Gorgias mégis megragadta legalább a szolipszizmus szellemét.

Solipsism is a lényege, Descartes véli, hogy az egyén megérti, mind pszichológiai fogalmak (gondolkodás, kész, észrevette, stb.) analógiájára saját mentális állapotok (pl. absztrakció a belső tapasztalat). Descartes karteziánus szkepticizmusának módszere arra késztette, hogy kétségbe vonja az általa érzékelt világ létezését, híres megfogalmazásában, a “cogito Ergo Sum” (“azt hiszem, ezért vagyok”) visszavonult az egyetlen dologhoz, amiben nem kételkedhetett, a saját tudatos énje.

az idealista filozófus, George Berkeley azzal érvelt, hogy a fizikai tárgyak nem léteznek függetlenül attól az elmétől, amely érzékeli őket, és hogy egy elem valóban csak addig létezik, amíg megfigyelhető (egyébként nem csak értelmetlen, hanem egyszerűen nem is létezik). Berkeley azonban azt is állította, hogy mindenre kiterjedő elmének (vagy Istennek) is kell lennie, tehát álláspontja nem a tiszta szolipszizmus.

• Metafizikai Solipsism egyfajta Idealizmus, amely azt állítja, hogy az egyéni egyéni egyéni az egész valóság, valamint, hogy a külső világ, illetve más személyek ábrázolása, hogy egyéni, de nem önálló létezését.
• az episztemológiai Szolipsizmus az idealizmus egyik típusa, amely szerint csak az egyén közvetlenül hozzáférhető mentális tartalma ismert. A külső világ létezését megoldhatatlan kérdésnek vagy felesleges hipotézisnek tekintik, nem pedig valójában hamisnak.
• a módszertani Szolipsizmus az az episztemológiai tézis, hogy az egyéni én és mentális állapota a filozófiai konstrukció egyetlen lehetséges vagy megfelelő kiindulópontja. Ezért minden más igazságokat kell alapulnia vitathatatlan tényeket arról, hogy az egyén saját tudat, valaki pedig hiedelmek, mondjuk, víz van, semmi köze az anyag a víz a külvilágtól, de eltökélt belsőleg.