Vita

a jelen vizsgálatban azt találtuk, hogy a Linazolid Spanyolországban történő alkalmazásának DRP-jét a vizsgálati betegek 50% – ában azonosították. A legtöbb esetben a jelzésekkel (20,8%), a mások biztonságosságával (6,9%), sőt mindkettővel (22,2%) kapcsolódtak. Nem regisztráltak DRP-t, ami módosította a linezolid hatékonyságát. A DRP szignifikánsan magasabb volt az AIS-sel kezelt betegeknél (63,3%), mint az UIS-sel kezelt betegeknél (28,6%).

Farmakológiai monitoring, minősített klinikai terület, lehetővé tette számunkra, hogy a tanulmány 72 kezelt betegek linezolid; ez 1,5% – os, a teljes felvételi a kórházi osztályokon felírása egyszerre több, mint egy 7 hónapos időszak. Ez a használat meglehetősen elterjedtnek tűnik, ha figyelembe vesszük a gyógyszer korlátozott jellegét, és ennek oka lehet a vizsgálati eredményekből levezetett lehetséges ok; vagyis a gram-pozitív multirezisztens mikroorganizmusok miatt gyakran magas a fertőzési arány, ami számos kórházban sürgető probléma.

mint korábban említettük, a linezolid a vankomicin egyik fő alternatívája az MRSA által okozott fertőzések kezelésére. Ez azonban csak a betegek 15,3% – ában volt javallat (szigorú kritériumok alapján, tenyészet és antibiotikum dokumentációval). A teljes fertőzési arány miatt MRSA a vizsgálatban befogadott betegek a kórházi osztályok 2,1% volt, ami valamivel magasabb, mint a 1,5% – os arány figyelhető meg az összes kórházi osztályok ugyanebben az időszakban. Ennek oka az, hogy a tanulmány tartalmazza azokat az egységeket, amelyek hagyományosan magas MRSA prevalenciát mutatnak. A betegek fő forrása a tüdőgyulladásban és cisztás fibrózisban szenvedő betegek nagy hányada, majd a nephrológiai kórterem volt, ahol a katéterezés elősegítette a gram-pozitív mikroorganizmusok kolonizációját.

a vizsgálati betegek kizárási kritériumai egy korábbi bibliográfiai felülvizsgálaton alapultak, amely az eredmények információs torzításainak elkerülésére összpontosított.

az MRSA Közösségen belüli szaporításból való visszaszorításának egyik fő stratégiája a lehetséges hordozók, higiéniai intézkedések és a kolonizált vagy fertőzött betegek izolálása (12). Miután a legutóbbi átfogó bibliográfiai áttekintés, Avdic, valamint Cosgrove (13) javasolt hangsúlyozva annak fontosságát, nyitó-elvezetés gennyes elváltozások, valamint részt vett sebek; adjuváns antibiotikum-kezelést meg kell határozni szerint a lokalizáció jelent, a betegség, a szisztémás tünetek, illetve a kockázati tényezők megjegyezte, minden beteg. Ennek a kórokozónak a legjobb kezelését még nem határozták meg, kivéve a nem béta-laktamáz antibiotikumok, például trimetoprim/szulfametoxazol, klindamicin, tetraciklin és linezolid alkalmazását. A vankomicint és a daptomicint parenterális terápiának is kell tekinteni, és súlyos patológiák (tüdőgyulladás vagy nekrotikus fasciitis) esetén szükség lehet az ICU-ba való felvételre (13, 14).

bár a vankomicin-rezisztens enterococcusok (VRE) prevalenciája Spanyolországban alacsony (1-4%), növekedése a vankomicin kiterjesztett használatának tulajdonítható (15). A vankomicin továbbra is arany standard megoldás az MRSA kezelésére, bár a linezolid, a minociklin, a daptomicin és a tigeciklin hatásosabbnak tekinthető, mivel elkerülik a staphylococcusokkal és a VRE prevalenciával szembeni fokozott rezisztenciát (16). Így, linezolid javasolt alternatívájaként vankomicin kezelésére MRSA a nozokomiális pneumónia, különösen veseelégtelenségben szenvedő betegek, akik számára vankomicin (ami engedelmeskedik a koncentráció-függő kinetika, s akinek adagolás kell alapulnia kreatinin clearance) gyakran underdosed (17).

az antibiotikumok ésszerű alkalmazását elősegítő protokollok és iránymutatások egyik fő célja a jelzések pontos betartása. 2007-ben az EMEA jóváhagyta a linezolid alkalmazását a közösségben szerzett és nozokomiális tüdőgyulladás, valamint a Gram-pozitív mikroorganizmusokból származó bőr-és lágyszöveti fertőzések kezelésére. A bacteriaemiát nem említik az EU-címke Terápiás javallatok részében. Az amerikai címke a terápiás javallatok szélesebb körű listáját tartalmazza, amely magában foglalja a nem szövődményes bőr-és bőrszerkezeti fertőzéseket, valamint az egyes indikációk specifikus kórokozóinak leírását. A kórokozó csíra specifikáció hiánya, különböző diagnózisokkal kombinálva, az előírások változását, sőt különálló értelmezéseket is okozhat (18).

a jelen vizsgálatban 28 esetben (38,9%) a javallatok nem felelnek meg a jóváhagyottaknak, mivel a használatát motiváló kóros folyamatok hatalmas eltérései vannak. Ezt azonban nagyon óvatosan kell figyelembe venni, mivel a befogadáskor a diagnózis nem feltétlenül tükrözi az ezt követő szeptikus szövődményeket, amelyek motiválhatták a linezolid receptet.

a minták és az izolált organizmusok sokfélesége miatt a betegek 66,6% – ánál alkalmaztak egyidejű antibiotikumos kezelést, ezek közül a leggyakoribb az imipenem/cilasztatin és a levofloxacin volt. Ezek az antibiotikumok megismétlik a linezolid hatását azáltal, hogy hasonló vagy kiterjesztett hatásspektrumot fednek le különböző mechanizmusokon keresztül. Más esetekben további antibiotikumokra volt szükség a megerősített érzékenység miatt.

Bár a kreatinin clearance kifejezetten nem határozza meg a betegek, a plazma kreatinin szint a >1.4 mg/dl volt hozza létre, mint a küszöbérték lehetséges, veseelégtelenség, még a legkorábbi szakaszaiban, mutatja 14 (19.4%) veseelégtelenségben szenvedő betegeknél szerint ez a kritérium.

minden beteg linezolidot kizárólag intravénás alkalmazás útján kapott 31-ben (43, 1%), kizárólag orálisan 20-ban (27.8%), és mindkét útvonalon egymás után 21 (29,2%). Az antibiotikum közel 100% – os orális biohasznosulása megkönnyíti a szekvenciális terápiát: a) az orális tolerancia megkezdése után; b) ha a kezelés megkezdése óta használják; c) alkalmanként folytassa a kezelést otthon. A kezelés átlagos időtartama ebben a vizsgálatban 16,2±17,5 nap volt, ami valamivel hosszabb az ajánlottnál (10-14 nap), és még a javasolt maximális időtartamot is meghaladta.

a jelenlegi vizsgálatban 36 betegnél (50, 0%) azonosították a DRP-t. A legtöbb esetben indikációkhoz kapcsolódtak (15 beteg, 20,8%). Az ebbe a kategóriába tartozó okok nem megfelelő receptnek, terápiás duplikációnak és antibiogram nélküli indikációnak felelnek meg. Más esetekben a DRP a biztonságossághoz kapcsolódott (5 beteg, 6,9%). 16 betegnél (22,2%) észleltek a javallatok és a biztonságosság kombinálásával kapcsolatos problémákat. Azonban nem regisztráltak DRP-t, ami módosította az antibiotikum hatékonyságát. Ezt az utolsó kategóriát azonban óvatosan kell figyelembe venni, mivel a betegek klinikai fejlődésének közvetlen ellenőrzése nem mindig lehetséges.

Ezek a DRP volt szignifikánsan magasabb a kezelt betegek linezolid egy AIS (63.6%), mint azoké, akiket egy UI (28.6%). Ezért szükség lehet a linezolid indikációk kiterjesztésére vonatkozó új vizsgálatokra.

Ez a megfigyeléses vizsgálat néhány korlátozást mutat be, elsősorban a kisebb számú beteget, az alternatív antibiotikumok kiválasztásának változatosságát és a mintát alkotó betegek kezelési időtartamát. A maximális klinikai hatékonyság elérésének egyik meghatározó tényezője azonban az antibakteriális aktivitás érzékenységi szintjének in vitro meghatározása minimális gátló koncentrációk (MIC) révén, amelyek jelzik a bakteriális növekedés gátlásához szükséges koncentrációkat. Így a linezolidra érzékeny mikroorganizmusok ≤2 mg / dl19 MIKROT tartalmaznak. Ez egy újabb tanulmánykorlátozás lehet, mivel az antibiogramokban a MIC-meghatározások nem képezik a kórházak protokolljának részét.