vita

a szövődmények és a nemkívánatos események a sebészeti beavatkozások elkerülhetetlen kockázatát jelentik. Az irodalomban különböző tanulmányok vizsgálták a szövődmények kialakulásának hajlamosító tényezőit.11,13 a gerincsebészeti eljárások enyhítésének célja a fő hajlamosító tényezők és stratégiák azonosítása, amelyek csökkenthetik a szövődmények kockázatát. A betegek életkora és társbetegségek egyértelműen befolyásolják a perioperatív szövődmények előfordulását a gerincműtétben.14 a betegek életkorának szerepe a gerincműtét szövődményeinek hajlamosító kockázati tényezőjeként nagyrészt vitatott kérdés az irodalomban. Több szerző is kiemelte a sebészeti és általános szövődmények korral összefüggő növekedését.9,15,16 mások, mint például Silver et al., 17 vagy nemrégiben Ragab et al., 18 és Okuda et al.,19 nem talált életkorral kapcsolatos különbségeket az eredményben. Az előrehaladott életkor nem jár magasabb morbiditással és mortalitással, és a szövődmények aránya összehasonlítható a 65 évesnél fiatalabb és idősebb betegekkel. Eredményeink összehasonlíthatók ezekkel az eredményekkel. Sorozatunkban a 65 év feletti életkor nem hajlamosító tényező az intra-és perioperatív szövődmények kialakulásában, annak ellenére, hogy a 75 évesnél idősebb, több mint négy társbetegségben szenvedő betegeknél az általános szövődmények kialakulásának 1,5-szeres RR-je nőtt. A szív -, tüdő -, hematológiai, mentális állapot, táplálkozási állapot, csontsűrűség, alkohol-és dohányfogyasztás, preoperatív gyógyszeres kezelés, társadalmi környezet és otthoni erőforrások elemzésére szolgáló speciális preoperatív értékelés alapvető szerepet játszik sorozatunkban. Ezt az értékelést egy multidiszciplináris csapatnak kell elvégeznie, amely ismeri a gerincműtét típusát. Különösen a preoperatív értékelés szisztematikus megközelítése, amely magában foglalja a szív – és tüdőfunkciót, valamint a beteg műtétre való alkalmasságának értékelése, amely magában foglalja az anesztézia csapat és az alapellátó orvos értékelését, fontos a perioperatív szövődmény kockázati tényezőinek azonosításához. A nagysága műtét tervezett fontos szempont a preoperatív kockázatértékelés pontos becslése hossza műtét, mennyi vért vesztett, majd tüdő-vagy hasi kitettségek műtét során hasznos lesz a anesthesiologists, valamint alapellátás orvosai a preoperatív értékelés. A műtéti megközelítés, a fúziós szintek és az operatív, illetve a nem operatív ellátás megválasztását befolyásolhatja a lehetséges szövődmények és a káros eredmények ismerete. Még teljes preoperatív előkészítés esetén sem lehet teljesen megakadályozni a perioperatív szövődményeket. Ebben az Általános értékelésben az életkor önmagában nem teljes ellenjavallat a gerincműtét számára, azonban befolyásolhatja a sebészeti tervezést, különösen a komplex gerincműtéteknél. 69 évesnél idősebb betegek, amint azt a Daub et al., A 16-os kilencszer nagyobb valószínűséggel súlyos szövődmény, amikor komplex spinális eljárást hajtanak végre. A sorozat, a betegek több mint 65 éve nem mutattak nagyobb gyakoriságát, a szövődmények képest fiatalabb betegek, mert az idős betegnél végeztek általában kisebb sebészeti eljárások, például laminectomy egyedül, vagy rövid hátsó merev rögzítés/fusion (egy vagy két berendezéses szint).

korábbi tanulmányok Szerint20, 21 a felnőtt scolioticus vagy kyphoticus deformitások sebészeti kezelésében végzett hátsó fúzió, műszerek és osteotomiák során a szövődmények (58,3%) jelentős előfordulását azonosítjuk. Az összes nemkívánatos esemény, amely ebben a betegcsoportban történt, fontos szövődményeket jelent, különösen a posztoperatív vérszegénység (41%) előfordulásával, a szokásos intraoperatív túlzott vérveszteség miatt, amelyet ezekben az eljárásokban regisztráltak.20 a preoperatív sagittális egyensúlyhiány a perioperatív szövődmények kiegészítő kockázati tényezője, amint azt Schwabb et al.22 ezekben a betegekben a szövődmények fő aránya a sebészeti technikához kapcsolódik, amely hosszú szegmenses műszereket és pedikűr kivonást igényel osteotomiák. Tanulmányunkban; a műszerek alkalmazása, a fúzió jelenléte, a hosszú műtéti idő és a nyílt sebészeti beavatkozás statisztikailag szignifikáns hajlamosító szerepet mutatott a komplikáció kialakulásában az összes sebészeti beavatkozásban. Hosszú sebészeti idő (>4 óra) és a hagyományos nyílt sebészet alkalmazása következetes kockázati tényezőt mutatott a felületes és mély sebfertőzések kialakulásában.14,23 kohorszunkban a sebfertőzés aránya szignifikánsan alacsonyabb volt a minimálisan invazív megközelítéssel kezelt esetekben, mint a hagyományosabb nyílt megközelítést alkalmazó esetekben. A nyílt megközelítés a MIS-hez képest 4, 3-szor növeli a mély vagy felületes fertőzések kialakulásának kockázatát. Eredményeink 4, 47% – os incidenciát mutattak a nyílt eljárásokban, szemben a MIS megközelítésben csak 1, 45% – kal. Fontos felismerni, hogy ezek az adatok nem feltétlenül utalnak ok-okozati összefüggésre a fertőzés és a hagyományos nyílt sebészet között, hanem inkább a nagyobb komplexitást és ennek következtében a nyílt megközelítéseket igénylő esetek jelentős kapcsolódó kockázatát tükrözik. A fertőzési index növekedését sorozatunkban regisztráltuk, 3,30 óránál hosszabb sebészeti idővel. A 4 óránál hosszabb sebészeti idő 4,5-szeresére növeli a mély vagy felületes fertőzés kialakulásának kockázatát. A műtét utáni sebfertőzések viszonylag gyakori forrása a morbiditásnak és a megnövekedett költségeknek.24 a becslések szerint a gerincsebészeti fertőzés (SSI) akár négyszeresére növelheti az egészségügyi költségeket.25 a scoliosis Research Society Morbidity and Mortality Committee 108 419 eljáráson alapuló tanulmánya 2,1% – os (felületes = 0,8%, mély = 1,3%) teljes fertőzési arányt jelent. A degeneratív betegség elsődleges diagnózisában szenvedő felnőtt betegek fertőzési aránya a gerinc elhelyezkedése alapján változott, a legnagyobb arányban a mellkasi eljárásokra (2,1%), majd az ágyéki (1,6%) és a nyaki (0,8%) eljárásokra. Kohorszunkban 2,3% – os fertőzési arányt figyeltünk meg. A posztlaminektómia kyphosis a felnőttek körében a legmagasabb fertőzési rátával társult (5, 1%). Ezenkívül az implantátumokkal kapcsolatos esetek teljes fertőzési aránya 28% – kal magasabb volt, mint az implantátumok nélküli esetek aránya. A revíziós esetekben az elsődleges esetekhez képest 65% – kal magasabb volt a fertőzés általános aránya.12 Ezek az adatok azt is megerősítették, hogy sorozatunkban az implantátum használata a műtéti technikától függetlenül 1,9-szeresére növeli a fertőzés kockázatát. Az intravénás antibiotikum-egy jól bevált rendszer csökkenti a fertőzés aránya, de a helyi szállítási antibiotikumok vált vonzó lehetőség a profilaxis, mert magas koncentrációjú közvetlenül ezeken az oldalakon, valamint szisztémás toxicitás korlátozott.25

a világirodalomhoz hasonló incidenciát láttunk sorozatunkban egy nem szándékos durotomia esetén. Találtunk egy durotomiás incidenciát, amely hasonló a Williams et al.,8 mind az ágyéki lemez herniációs csoportban (1, 5 versus 1, 6%), mint az ágyéki stenosis csoportban (4, 5 versus 3, 1%), mind a spondylolisthesis csoportban (8, 5 versus 6, 5%). A durotómiás betegek átlagos életkora 56 év volt, ami szignifikánsan idősebb volt, mint azoknál a betegeknél, akiknél nem volt durotómia. A lumbalis stenosis csoportban a betegek nagyobb életkora okozhatja a nem szándékos durotomia jelentős előfordulását, amely az ágyéki stenosis degeneratív folyamatára jellemző jelentős heg tapadások jelenlétéhez kapcsolódik.26 a revíziós műtét általában a nem szándékos durotomia nagyobb előfordulásával járt, mint az elsődleges műtét. Sorozatunkban a spondylolisthesis által érintett összes beteget posterior lumbalis interbody fusion (PLIF) eljárással kezeltük. A ketrec behelyezési eljárása felelős lehet a durális zsák mediális visszahúzódásához másodlagos durotómia miatt.

a spondylolisthesis csoportban az átmeneti neurológiai deficit jelentős incidenciáját (2, 85%) figyelték meg a többi csoporthoz képest. Ezt a szövődményt L5-S1 spondylolisthesis-ben regisztrálták, ami a redukciós technika következménye volt. Amint azt Petraco et al., A spondylolisthesis csökkentésének második felében előforduló összes L5 idegtörzs 27 71% – a. A neurológiai szövődmények csökkenése az intraoperatív neuromonitoring állandó alkalmazásával érhető el, különösen olyan magas neurológiai kockázatokkal járó sebészeti eljárásokban, mint a spondylolisthesis csökkentése vagy az osteotomiák a deformitás műtét során.28

mélyvénás trombózis (DVT) és tüdőembólia (pe) a gerincműtét jelentős lehetséges szövődményei.29 korlátozott számú jelentés dokumentálta ezeket az eseményeket viszonylag kis betegpopulációkban. Amint azt a Dearbone et al.,29 a thromboemboliás szövődmények valódi előfordulása a gerincműtétben továbbra sem ismert. Általában a szövődmény valódi előfordulását alábecsülik, mivel csak tüneti betegeket vesznek figyelembe a vizsgálatokban. A doppler vagy mellkasi számítógépes tomográfia (CT) vizsgálat radiográfiai elemzése, amint azt a korábbi vizsgálatok is kimutatták, még tünetmentes betegeknél is jobban meg tudja becsülni ennek a szövődménynek a valós értékét.30 Smith et al., 30 szignifikánsan nagyobb PE-és DVT-arányról számoltak be az implantátumokat is magában foglaló esetekben, mint az implantátumokat nem használó esetekben, és a DVT aránya a felülvizsgálati esetekben nagyobb volt, mint az elsődleges esetekben. A sorozat, az előfordulási gyakorisága a MVT, illetve PE nagyobb volt azoknál a betegeknél, aki átesett együttes hozzáférést. Az alacsony dózisú heparin kezelés csökkenti a DVT és a PE-t a gerincműtét során, de néhány esetben posztoperatív vérzés a posztoperatív vérzéses neurológiai funkció. Ezért azoknál a betegeknél, akiknél a véralvadási zavarok miatt nagyobb a kockázat, a mechanikai profilaxis is fontos szerepet játszhat, bizonyítva az alacsony dózisú heparin-készítmény hatásosságát.31

a betegek kis száma és a retrospektív analízis korlátai ellenére eredményeink arra utalnak, hogy számos tényezőt kell figyelembe venni a sebészeti tervezésben a szövődmények elkerülése érdekében. A betegek sebészeti döntéshozatala és kizárása nemcsak az életkor miatt indokolt, hanem a kockázatok rétegezése és a lehető legjobb klinikai eredmények elérése érdekében rendszeres preoperatív klinikai értékelést kell végezni.