“talán van Isten, de talán nem. Csak nem tudom biztosan. Ki tudja igazán megmondani?”
Ha valaha is ilyen szavakat mondott, vagy hallotta, hogy valaki más mondja ki őket, agnoszticizmussal foglalkozik.
az” agnosztikus ” olyan címke, amelyet az emberek gyakran használnak arra, hogy jelezzék, hogy valahol egy orientációt ölelnek fel a nyugodt kezesség között, tudva, hogy van Isten és a meggyőződés, hogy nincs.
azaz, Míg a teista valaki, aki hisz Istenben, és az ateista olyan, aki nem hisz Istenben, az agnosztikus olyan valaki, aki nincs meggyőződve arról, hogy Isten létezik, de ugyanakkor nem lehet teljesen biztos abban, hogy Isten nem létezik. És mivel nem ismerik Isten létezésének kérdését – vagy az ilyen tudás lehetőségének hiányát -, egy agnosztikus egyszerűen sóhajt és vállat von, felajánlva egy unapologetikust: “ki tudja?”az egész ügyre.
Julian Baggini filozófus szavaival egy agnosztikus ” azt állítja, hogy nem tudjuk, létezik-e Isten, tehát az egyetlen racionális lehetőség az ítélet fenntartása.”Ez nem csak egy szerény helyzetben, hogy, de ez is egy elég gyakori; szerint a legújabb tallies, több mint száz millió agnosztikusok a világon ma. És ez már körülbelül egy darabig – talán a világ első ismert agnosztikus volt az ókori görög filozófus Protagoras, az IE 5. században, aki híresen megjegyezte: “Ami az isteneket illeti, nem tudom felfedezni, hogy léteznek-e vagy sem…mert sok akadály van a tudásban, a téma homályában és az emberi élet rövidségében.”
a tényleges kifejezés maga a görög nyelvből származik (a ” gnózis “a tudást és az” a ” előtagot jelenti anélkül), és az 1860-as években Thomas Henry Huxley angol biológus híresen alkotta meg a modern használatot. Felajánlotta az “agnosztikus” kifejezést, hogy megragadjon egy ideológiai álláspontot, amely kifejezte az egzisztenciális tudás korlátait, valamint a tudás képességének korlátait empirikus bizonyossággal, ahol vagy nincs Isten.
így az agnoszticizmus középpontjában az emberi tudás episztemológiai határainak elfogadása, valamint az emberi megértés végső elmosódott határainak elfogadása áll. Az agnoszticizmus az egzisztenciális rejtély mélyreható átfogását is magában foglalja. Mint a 19-ik századi Brit tudós Leslie Stephen fejezte ki, “mi egy cég tudatlan emberek, érzem az utat a köd, a sötétség…halványan igényes könnyű ahhoz, hogy a napi szükséglet, de reménytelenül eltérő, amikor megpróbáljuk leírni a végső eredetet leszünk tartalom bevallani, nyíltan…hogy az ember semmit sem tud a Végtelen pedig Abszolút.”Vagy a 19. századi amerikai orátor, Robert Ingersoll tömör költői szavaiban:” senki sem tudja, hogy van. Az emberi elme nem elég nagy ahhoz, hogy válaszoljon az eredet és a sors kérdéseire.”
a világ legtöbb embere hisz Istenben. Ez a hit kényelmet és biztonságot nyújt számukra; reményt ad nekik, amikor az élet nehéz; meggyőzi őket arról, hogy a halál nem a vég; szabályokat kínál nekik a viselkedésre; biztosítja számukra, hogy a jó embereket jutalmazzák a túlvilágon, a rossz embereket pedig büntetik.
de egyre növekvő számú ember számára az ilyen hiedelmek nem tartanak vizet; nem bizonyítékokon alapulnak, hanem vágyakozó gondolkodáson. Persze nem lehetnek biztosak abban, hogy nincs Isten odakint, valahol. Talán mégis van. De az ilyen egyéneknek nincs tudásuk meggyőzni, akárhogy is. Valójában azt gyanítják, hogy az ilyen meggyőző tudás elérhetetlen.
agnosztikusak.