lesz-e valaha olyan pillanat, amikor mind a nyolc nagy bolygó egyenes vonalban van a nap ugyanazon oldalán?

Jean Meeus ezt a matematikai csillagászati Morsels-ben (Willmann-Bell, 1997) tárgyalja. Rámutat arra, hogy a kérdést pontosan meg kell határoznia. Csökkentsük a problémát két dimenzióra, és kérdezzük meg, hogy az összes bolygó azonos-e a heliocentrikus hosszúsággal (soha nem tudnak három dimenzióban felsorakozni, mert orbitális síkjuk kissé eltérő). Ezután az aritmetika egyszerűsítése érdekében azt mondjuk, hogy két hosszúságút “ugyanaz” – nak számít, ha egymástól 1,8° – on belül vannak.

Mercury, a leggyorsabban mozgó bolygó, kör Venus minden 0.396 év, belül marad a 3.6° ív középpontjában a Vénusz 0.004 év minden alkalommal. Minden egyes menetben az esélye, hogy a Föld ezen a 3,6° – os íven belül is lesz, 1: 100. Tehát átlagosan a három belső bolygó 39, 6 évente sorakozik. Annak az esélye, hogy a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz is ezen az íven belül lesz egy adott átjárón, 1: 100-ra emelkedik az 5.erőre, így átlagosan a nyolc bolygó 396 milliárd évente sorakozik fel. Ha meghúzza a meghatározást azáltal, hogy előírja, hogy a bolygók egymástól 1° – on belül legyenek, az idő 13, 4 billió évre nő. Akárhogy is, a Nap vörös óriássá válik, tömegének nagy részét elönti, elnyeli a Merkúrt és a Vénuszt, és lehetővé teszi a többi bolygó számára, hogy radikálisan eltérő pályákra sodródjanak jóval azelőtt, hogy ilyen felállás történne!

— Tony Flanders