Klórfluor-szénhidrogén( CFC), a szénből, fluor-és klórból álló több szerves vegyület bármelyike. Ha a CFC-k egy vagy több klór helyett hidrogént is tartalmaznak, akkor ezeket klórozott-fluorozott szénhidrogéneknek vagy HCFC-knek nevezik. CFC is nevezik Freons, védjegye az E. I. du Pont de Nemours & cég Wilmington, Del. A CFC-ket eredetileg hűtőközegként fejlesztették ki az 1930-as években. Néhány ezek a vegyületek, különösen trichlorofluoromethane (CFC-11) dichlorodifluoromethane (CFC-12), talált használni, mint aeroszol spray-hajtóanyagok, oldószerek, s hab-habosító. Ezek kiválóan alkalmasak ezekre és más alkalmazásokra, mivel nem mérgezőek és nem gyulladóak, és könnyen átalakíthatók folyadékból gázzá, és fordítva.

Kereskedelmi és ipari értékük ellenére a CFC-kről végül kiderült, hogy komoly környezeti veszélyt jelentenek. Tanulmányok, különösen az amerikai vegyészek F. Sherwood Rowland és Mario Molina, valamint Paul Crutzen Holland kémikus jelezte, hogy a légkörbe engedett CFC-k felhalmozódnak a sztratoszférában, ahol hozzájárulnak az ózonréteg kimerüléséhez. A sztratoszférikus ózon megóvja az életet a Földön a Nap ultraibolya sugárzásának káros hatásaitól; még a sztratoszférikus ózonkoncentráció viszonylag kis csökkenése is a bőrrák gyakoribb előfordulását eredményezheti az emberekben, és számos szervezet genetikai károsodását. A sztratoszférában az ultraibolya sugárzás hatására a CFC molekulák disszociálódnak, klóratomokat és gyököket termelnek (azaz klorodifluorometil radikális; a szabad gyökök olyan fajok, amelyek egy vagy több páratlan elektronot tartalmaznak).

a klóratomok ezután ózonnal reagálnak, elindítva egy olyan folyamatot, amelynek során egyetlen klór atom több ezer ózonmolekula oxigénré történő átalakulását okozhatja.

a sztratoszférikus ózonréteg kimerülésével és azzal járó veszélyekkel kapcsolatos növekvő aggodalom miatt az 1970-es évek végén az Egyesült Államok, Kanada és a skandináv országok betiltották a CFC-k aeroszolos szóróadagolókban való használatát. 1990-ben 93 nemzet a Montreali Jegyzőkönyv (1987) részeként megállapodott abban, hogy a 20.század végére véget vet az ózonréteget lebontó vegyi anyagok termelésének. 1992-re a részt vevő országok listája 140-re nőtt, a CFC-k termelésének befejezésének menetrendje pedig 1996-ra emelkedett. Ezt a célt nagyrészt teljesítették. A HCFC-k kevésbé jelentenek kockázatot, mint a CFC-k, mivel az alsó légkörben könnyebben bomlanak; mindazonáltal az ózonréteget is lebontják, és a tervek szerint 2030-ra megszüntetik.