az antihisztaminok az allergiás rhinitis kezelésének farmakológiai sarokkövei. Az újabb, specifikusabb H (1) -antagonisták cetirizin és loratadin összehasonlító hatásait a fiatalabb betegek körében nem jellemzik jól. A biztonságosság a cetirizin, valamint a loratadin hasonlították össze egy prospektív, randomizált, kettős-vak, hosszanti párhuzamos-csoport tanulmány a 80 gyermekek, 2 6 éves, tartó allergiás nátha okozta poratka vagy növényi pollenek (által igazolt radioallergosorbent vagy bőr-teszt). A betegek naponta egyszer 0,2 mg/ttkg cetirizint vagy loratadint kaptak reggel 28 napig. A kezelés kezdetén és végén hisztamin bőrvizsgálatokat és eozinofilszámot végeztek az orrkenetekből. Az egyéni rhinitis tüneteit a vizsgálat kezdetén és a 28.napon, valamint a szülők a vizsgálat megkezdésekor és naponta értékelték tünetnaplókban. A globális értékeléseket vizuális analóg skála alkalmazásával végezték a kezelés kezdetén és végén. A cetirizin szignifikánsan nagyobb mértékben gátolta a wheal-választ a loratadinnal összehasonlítva (P <.0001). Az eozinofilszám mindkét szerrel összehasonlítható mértékben javult. A cetirizin és a loratadin a tünetek hasonló mértékű javulását eredményezte, és a vizsgálatot végző által a kezelés végén végzett átfogó értékelés szerint. Mindkettőt előállított jelentős tüneti szerint a betegek napi napló értékelések; azonban a cetirizin hatékonyabb volt, mint a loratadin enyhíti a tüneteket, orrfolyás, tüsszögés, orrdugulás, orr, illetve viszketés (P <. 0001). Mindkét kezelés jól tolerálható volt; két, cetirizint kapó beteg a nemkívánatos események miatt kimaradt a vizsgálatból. A cetirizin és a loratadin kisgyermekeknél hatékony, jól tolerálható enyhülést jelentett az évelő allergiás nátha tüneteinek kezelésében. A cetirizin hatásosabb volt a loratadinnál a hisztamin-kihívásra adott wheal-válasz gátlásában, és nagyobb mértékben csökkentette a szülő által naponta értékelt egyéni tüneteket.