Kabbala, (Héber: “hagyomány”) is írt Kabala, Kabbala, Cabala, Cabbala, vagy Cabbala, ezoterikus zsidó miszticizmus, mivel megjelent a 12.és a következő évszázadokban. A Kabbala mindig is alapvetően szóbeli hagyomány volt abban, hogy a doktrínákba való beavatást egy személyes útmutató végzi, hogy elkerülje a misztikus tapasztalatokban rejlő veszélyeket. Ezoterikus Kabbala is “hagyomány”, mivel azt állítja, hogy titkos ismerete az íratlan tóra (isteni kinyilatkoztatás), amelyet Isten közölt Mózes és Ádám. Bár Mózes törvényének betartása továbbra is a judaizmus alapfogalma maradt, Kabbala olyan eszközt biztosított, amely közvetlenül megközelíti Istent. Így a judaizmusnak olyan vallási dimenziót adott, amelynek misztikus megközelítéseit egyesek veszélyesen panteistának és eretnek megközelítésnek tekintették.
a Kabbala legkorábbi gyökerei Merkava miszticizmusra vezethetők vissza. Palesztinában az i. sz. 1. században kezdett virágozni, és fő foglalkozása az isteni trón eksztatikus és misztikus szemlélődése volt, vagy” szekér ” (merkava), amelyet Ezékiel, a próféta (Ezékiel 1) látomásában látott. A mágia és kozmológia legkorábbi ismert zsidó szövege, Sefer Yetzira (“Teremtés könyve”) valamikor a 3.és a 6. század között jelent meg. A teremtést a Teremtő Isten 10 isteni számával (szefirot; lásd sefira) és a héber ábécé 22 betűjével magyarázta. Azt mondták, hogy együttesen alkotják a ” Titkos Bölcsesség 32 útját.”
a korai Kabbala egyik fő szövege a 12.századi sefer ha-bahir (“fényesség könyve”) volt, amelynek hatása a zsidó ezoterikus miszticizmus fejlődésére és általában a judaizmusra mély és tartós volt. A Bahir nemcsak úgy értelmezte a szefirotot, mint a világegyetem megteremtésében és fenntartásában játszott szerepet, hanem olyan fogalmakat is bevezetett a Judaizmusba, mint a lelkek átvándorlása (gilgul), és megerősítette a Kabbala alapjait azáltal, hogy kiterjedt misztikus szimbolizmussal látta el.