Bismarck and The rise of Prussia

a Prágai szerződés 1866.augusztus 23-án lezárta a héthetes háborút Ausztriával és más német Államokkal, és tisztázta az utat a rendezés előtt mind Poroszországban, Mind Németország tágabb területein. A Schleswig-Holstein-kérdés, amely több mint egy évtizede fenyegette az észak-európai hatalmi egyensúlyt, új dimenziót vett át Schleswig és Holstein Poroszországba történő átengedésével. A porosz Parlamentet a háború kezdetén feloszlatták, és a königgrätzi csata napján (1866.július 3.) új választásokat tartottak. A liberálisok a parlamentben kisebb többséggel rendelkeztek, és most megosztották a nézeteiket Otto von Bismarck miniszterelnökkel szemben; sikere megrázta liberális elveiket. A moderátorok elszakadtak a Progresszívektől (Deutsche Fortschrittspartei), hogy létrehozzák a Nemzeti Liberális Pártot, egy pártot, amelyben a liberalizmus a nacionalizmusnak volt alárendelve. Bismarck az ő oldalán békülékeny gesztust tett azzal, hogy kártérítést kért az alkotmányellenes adóbehajtásért az I. Vilmos porosz királlyal folytatott parlamenti küzdelem kezdete óta 1862-ben. Ezt a törvényt 1866.szeptember 3-án 230-75 szavazattal fogadták el.

döntő lépés volt a német történelemben. A Porosz liberálisok, eddig valódi ellenfelek Bismarck, elejtette a ragaszkodás, a parlamenti szuverenitás cserébe a kilátás, német egység, valamint arról, hogy az egyesült Németország lenne beadni egy “liberális” szellem. A hatalomért folytatott küzdelem helyett a továbbiakban kompromisszum volt. A kapitalista középosztály megszűnt követelni az állam irányítását, a korona és a Junker kormányzóosztály pedig a középosztály igényeinek és kilátásainak megfelelő módon vezette az államot. Mivel a középosztályok már nem liberálisok, a porosz junkerek “németek” lettek.”Egyik fél sem tartotta meg teljes mértékben az alkuját, és a birodalom egész ideje alatt megújult az alkotmányos küzdelem riasztása. Az 1866. szeptember 3-i döntést azonban nem vonták vissza, Németország pedig nem lett alkotmányos monarchia.