1983-Ban, a kombinált-gyógyszer Bendectin (Merrell Dow), amely a 10 mg doxylamine szukcinát 10 mg piridoxin-hidroklorid tablettánként, önkéntesen kivonják az AMERIKAI piacon a gyártó által. A következő 30 évben nem volt olyan gyógyszer, amelyet az Food and Drug Administration (FDA) jóváhagyott volna a hányinger és a terhesség hányásának kezelésére. A közelmúltban az FDA jóváhagyta a Diclegist( Duchesnay), egy olyan terméket, amely ugyanazzal a doxilamin-és piridoxin-kombinációval rendelkezik, amelyet Bendectinként forgalmaztak. A Bendectin tapasztalat informatív esettanulmányként szolgál arról, hogy a nem tudományos alapú döntések hogyan befolyásolhatják egy gyógyszertermék forgalmazását és elérhetőségét, és milyen káros közegészségügyi következményekkel járhatnak.

hányinger és hányás az összes vemhes nő 80% – ánál fordul elő a vemhesség 6.és 12. hete között. A tünetek általában önkorlátozóak és nem gyógyszeres konzervatív intézkedésekkel oldódnak meg. A hányingerrel és hányással küzdő nők nagyjából egyharmada rendelkezik klinikailag jelentős tünetekkel, ami az életminőség romlásához vezet. A terhes nők körülbelül 1% – ánál előfordulhat a hyperemesis gravidarum előrehaladása, amelyet tartós hányás jellemez, a testtömeg több mint 5% – ának elvesztése, ketonuria, elektrolit-egyensúlyhiány, acidózis, táplálkozási hiányosságok és kiszáradás, amelyek mindegyike további egészségügyi kockázatot jelent mind az anya, mind a magzat számára.

a Bendektint eredetileg 1956-ban hagyták jóvá három hatóanyagú készítményként, amely 10 mg diciklomin-hidrokloridot (görcsoldó szer), 10 mg doxilamin-szukcinátot (antihisztamin) és 10 mg piridoxin-hidrokloridot (B6-vitamin) tartalmaz. Az 1970-es években a diciklomin-hidroklorid hatástalannak bizonyult a terhesség émelygésének és hányásának kezelésére, ezért a Bendektint két gyógyszerkombinációként újraformázták, amelyet az FDA 1976-ban jóváhagyott. 1956-tól 1983-ig a Bendectint széles körben előírták; a felhasználás csúcsán az Egyesült Államokban a terhes nők 25% – A Vette a terméket.1

két hírhedt teratogén, a talidomid és a dietilstilbestrol történelmi kontextusában a Bendektin biztonságosságát megkérdőjelező kezdeti jelentések nyilvános félelmeket keltettek. Az 1960-as évek végén és az 1970-es években az orvosi szakfolyóiratok szerkesztőinek írt levelekben kezdtek beszámolni a Bendektinhasználat és a születési rendellenességek összefüggéséről. A mainstream média is beszámolt a történetekről, az ügyvédi irodák pedig reklámkampányokat indítottak, azt állítva, hogy Bendectin teratogén volt. 1980 januárjában, az első nagy pert (Mekdeci v. Merrell National Laboratories, a Division of Richardson-Merrell, Inc.) Floridában meghallgatták, és mire a terméket 1983-ban visszavonták, több mint 300 folyamatban lévő per volt, amelyek különböző születési rendellenességeket tulajdonítottak a Bendectin használatának. A bendectin alkalmazásával kapcsolatban állítólag a végtag-csökkentő deformitások, a szívhibák, az orális clefts és a genitális traktus rendellenességei voltak. Azonban, tárgyalótermi vallomása azt állítva, hogy Bendectin egy emberi teratogén volt markánsan mentes bizonyítékokon alapuló megerősítés.2 Merrell Dow jelezte, hogy a Bendectin visszavonására vonatkozó döntése nem biztonsági kérdéseken, hanem pénzügyi aggályokon alapul. A Bendectin állításai nyomán a társaság biztosítási díjai évente 10 millió dollárra emelkedtek, csak 3 millió dollárral kevesebb, mint a Bendectin értékesítéséből származó teljes bevétel.

1979-ben az FDA kiadott egy “Talk papírt”, amely szerint az állatokon végzett vizsgálatok és számos nagy epidemiológiai vizsgálat “nem szolgáltatott megfelelő bizonyítékot a Bendectin és a születési rendellenességek fokozott kockázata között.”1980 szeptemberében, az FDA Termékenység, Anyai Egészség Gyógyszerek Tanácsadó Bizottság áttekintette 13 epidemiológiai tanulmányok, 11, amelyek nem talált egyesület Bendectin fokozott a kockázata a születési rendellenességek, illetve 2-ami arra utal, hogy egy gyenge egyesület a szív hibák, valamint a szájpadhasadék. A Bizottság figyelembe vette e epidemiológiai vizsgálatok erősségeit és korlátait, és egyhangúlag arra a következtetésre jutott, hogy összességében az adatok nem mutattak összefüggést a Bendektin és a születési rendellenességek között. Mindazonáltal a bizottság javasolta a termékcímkézés felülvizsgálatát a betegcsomagolás beillesztése és a javallat szűkítése érdekében a konzervatív intézkedésekkel nem enyhített terhesség hányingerére és hányására. Ezenkívül ösztönözték az epidemiológiai vizsgálatok folytatását.

A Bendektin és a veleszületett születési rendellenességek két független meta-analízise (összevont megfigyelési vizsgálatok), amelyeket a termék piacról való kivonása után publikáltak, hasonlóképpen arra a következtetésre jutottak, hogy a Bendektin nem humán teratogén.3,4 ezek közül az első 1963 és 1985 között elvégzett 17 kohorsz–és esettanulmányt, a második pedig 27 kohorsz–és eset-kontrollvizsgálatot tartalmazott, amelyeket 1963 és 1991 között végeztek. Ezenkívül a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) születési Rendellenességfigyelő programja által fenntartott adatok nem mutattak összefüggést a születési rendellenességek és a Bendectin használata között. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az 1985-től 1987-ig tartó időszakban, amely a termék kivonását követően volt, a születési rendellenességek előfordulása megegyezik a Bendectin alkalmazásának csúcsidőszakában (1978-tól 1980-ig) tapasztaltakkal. Tekintettel arra, hogy az amerikai terhes nők egynegyede 1980-ra Bendectint alkalmazott, az a tény, hogy a születési rendellenességek előfordulása nem csökkent a termék megvonása után, ellentétes a kábítószer-teratogenitással.5

eltekintve attól a ténytől, hogy jelentős mennyiségű-mind közvetlen, mind közvetett-adat nem mutatott bizonyítékot a Bendektinnel összefüggő teratogenitásra, a Bendektin megvonása ténylegesen káros hatással lehet a terhes nőkre. Adatai szerint a National Center for Health Statistics száma, a kórházi ápolás, hogy az Egyesült Államok a hányinger, hányás a terhesség fokozott 7-től 1000 élve születésre számítva (kiindulási adatok 1974-től 1980) 15 16 1000 élve születésre számítva időszakban 1981 keresztül, 1987.5 továbbá nem lehet tudni, hogy hány nő, attól tartva, hogy kárt okozott a magzatuknak, választható abortuszokon ment keresztül; az anekdotikus jelentések azt sugallják, hogy néhányan megtették.

a doxilamin-piridoxin évtizedes története hangsúlyozza a klinikai döntések tudományos bizonyítékok alapján történő meghozatalának fontosságát. A Diclegis FDA általi jóváhagyása egy randomizált, placebo-kontrollos klinikai vizsgálat hatásossági és biztonságossági adatain alapult, és figyelembe vette a fent leírt kiterjedt adatokat is, amelyek azt mutatják, hogy a doxilamin-szukcináttal és a piridoxin-hidrokloriddal végzett kombinált kezelés nem teratogén. Ezek az adatok a Diclegis kedvező kockázat–haszon profilját mutatják a nemfarmakológiai kezelésre refrakter terhesség émelygésének és hányásának kezelésében. Bár a kombinált doxilamin–piridoxin kezelés már az egyetlen leginkább vizsgált farmakológiai terápia terhesség alatt történő alkalmazásra, az FDA továbbra is gondosan figyelemmel kíséri a Diclegis alkalmazásával kapcsolatos forgalomba hozatalt követő adatokat. A Diclegis története emlékeztet arra, hogy a bizonyítékokon alapuló gyakorlatokra való támaszkodás, több adatfolyam felhasználásával, a legmegfelelőbb módja a gyógyszerbiztonság értékelésének.