az igenlő cselekvés esete

a főiskolák teljes mértékben megtették ezt az indoklást — arra a pontra, hogy manapság ritkán említik az egyenlőtlenség kérdését, vagy akár egy változatos vezetést, talán azért, mert aggódnak a beperelés miatt. De ez az indoklás azt eredményezi, amit a könyvemben “Sokszínűségi alkunak” nevezek, ” abban a tekintetben, hogy sok fehér diák látja a pozitív cselekvés célját, hogy előnyös legyen számukra, változatos tanulási környezet révén. Ez az indoklás, amely figyelmen kívül hagyta a méltányosságot, váratlan, aggasztó elvárásokhoz vezet a fehér hallgatók részéről.

mit ért el a sokszínűség a főiskolai campusokon:

William Bowen és Derek Bok klasszikus könyve A folyó alakja szisztematikusan megvizsgálja az igenlő cselekvés hatását azáltal, hogy több évtizedes adatokat fedez fel a szelektív főiskolák csoportjából. Úgy találják, hogy a fekete diákok, akik valószínűleg részesült igenlő kereset-mert a teljesítmény adatok alacsonyabbak, mint az átlagos diák saját főiskolák-jobban hosszú távon, mint társaik, akik elmentek alacsonyabb státuszú egyetemeken, és valószínűleg nem részesülnek pozitív cselekvés. Azok, akik részesültek, nagyobb valószínűséggel végeznek főiskolát és keresnek szakmai diplomát, és magasabb jövedelmük van.

tehát az igenlő fellépés a társadalmi mobilitás motorjaként szolgál közvetlen kedvezményezettjei számára. Ez viszont egy változatosabb vezetéshez vezet, amelyet az Egyesült Államokban folyamatosan növekszik.

de mi a helyzet a többi tanulóval-a fehérekkel és a magasabb gazdasági háttérrel rendelkezőkkel? A felsőoktatásban végzett évtizedes kutatások azt mutatják, hogy a közvetlen kedvezményezettek osztálytársai is részesülnek. Ezeknek a hallgatóknak pozitívabb faji attitűdök vannak a faji kisebbségekkel szemben, nagyobb kognitív képességekről számolnak be, úgy tűnik, hogy még udvariasabban vesznek részt, amikor elhagyják az egyetemet.

ezen változások egyike sem történt volna pozitív cselekvés nélkül. Azok az államok, amelyek betiltották az igenlő fellépést, ezt megmutathatják nekünk. Kalifornia például az 1990-es évek végén betiltotta a pozitív diszkriminációt, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemen pedig a fekete egyetemisták aránya az 1980-as 6 százalékról 2017-ben csak 3 százalékra csökkent.

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük