Amphibious assault vehicle (Aav), más néven assault amphibian vehicle, an armoured military vehicle designed to deliver assault csapatok and their equipment from ship to shore under combat conditions. Kidolgozott legnagyobb mértékben az Egyesült Államok tengerészgyalogságának, AAVs nyomon követhető járművek közlekedési csapatok, amelyek a víz felett, majd tovább működik a partra alatt ellenséges tűz, mint logisztikai járművek vagy, mint harci járművek.

Az eredete a modern AAVs nyomon követhető, hogy az 1920-as években, majd ’30-as években, amikor a Tengerészgyalogság tervezők, felkészülés az esetleges háború a Csendes-óceánon a Japán ellen birodalom, úgy a központi problémáját kétéltű kirakodják a nyílt tengeren—külön, hogyan kell szállítani támadó csapatokat, hogy egy védett shore gyorsan, elegendő erőt ahhoz, hogy megállapítsa egy biztonságos partot, de tovább harcol belvízi. A probléma megoldása érdekében a Tengerészgyalogság az Aligátorhoz fordult, egy kétéltű mentő járműhöz, amelyet először 1935-ben épített Donald Roebling, a John Augustus Roebling által alapított mérnöki család sarja. Roebling könnyű alumínium járművét vízben hajtották meg, és a szárazföldön paddlelike stoplisokkal felszerelt pályák hajtották. Ebből a polgári prototípusból a Marine Corps kifejlesztett egy erősebb acélozott katonai változatot, az úgynevezett Landing Vehicle Tracked, vagy LVT. Eredetileg 1941-ben épült, mint egy páncélozatlan teherszállító úgynevezett kétéltű traktor, vagy amtrac, az LVT gyorsan szerzett Páncél. Két típus alakult ki: egy páncélozott kétéltű személyzet és teherszállító, valamint egy kétéltű lövegkocsi, amely a leszállási műveletek során szoros tűztámogatást biztosít. Összesen 18 620 LVT épült a második világháború alatt; ezek kiemelkedő szerepet játszottak a csendes-óceáni kampányokban Guadalcanalból.

A második világháború után az LVTs-t sikeresen alkalmazták Koreában, különösen az 1950 hüvelykes’nn leszálláshoz. Két új modell épült 1951 és 1957 között: egy LVTP-5 kétéltű hordozó, amely akár 37 embert is képes szállítani, valamint egy lvth-6, amely egy toronyra szerelt 105 mm-es tarackkal van felszerelve. Ők követték 1972-ben a 22.8 tonnás LVTP-7, amely problémái, a legfontosabb, hogy egy boatlike hull a stern rakodó rámpa, ahelyett, hogy egy íj rámpa két víz-jet propulsion egységek jelentősen javult a teljesítménye összehasonlítva a korábbi LVTs. Ugyanakkor az LVTP-7 megtartotta a korábbi LVT—k tengerhajózási tulajdonságait, amelyek durva tengeri és csendes-óceáni szörfözésről tárgyalhattak-ellentétben más kétéltű járművekkel, amelyeket elsősorban a belvízi akadályok átlépésére szántak.

1985-ben az LVTP-7-et átalakították az AAVP7A1-re, annak részeként, hogy a leszálló járműből folyamatos fejlődésnek indult egy támadó járművé. Az AAVP7A1 továbbra is fontos platform az amerikai tengerészgyalogság hagyományos kétéltű erőként betöltött szerepében, bár a tengertől távol eső konfliktusokban is használták, különösen az iraki háborúban. A jármű, súlya több mint 25 tonna teljesen terhelt, szállíthat 25 harcra kész tengerészgyalogosok víz felett 8 mérföld (13 km) óránként. A szárazföldön óránként 45 mérföld (70 km) sebességgel haladhat az utakon. Szabványos fegyverzete egy 12,7 mm-es géppuskából és egy 40 mm-es gránátvetőből áll. Az AAVP7A1-et és annak LVTP—7-es elődjét más országok-például Dél-Korea és Tajvan-tengeri erői-szolgálatára exportálták.