mivel mindannyian ismerjük, hogy a metformin hogyan hathat a meglévő vesebetegségben szenvedő betegekre, a kutatók célja annak tanulmányozása volt, hogy a korlátozások milyen messzire tolhatók.

a krónikus vesebetegséget jól ismert, hogy a cukorbetegség okozza. Mivel a tudósok évek óta tanulmányozzák a betegséget, és az új kezelések segíthetnek annak kezelésében, a metformint továbbra is a 2-es típusú cukorbetegség első vonalbeli kezelésének tekintik. A Metformin nem drága, kiváló hatékonysággal rendelkezik, súly szempontjából semleges, és előnyei vannak a kardiovaszkuláris kimenetellel kapcsolatban. Ha azonban a beteg krónikus vesebetegségben szenved, a metformin nem ajánlott elsővonalbeli kezelésként a tejsavas acidózis kockázata miatt. Történelmileg ennek a végzetes káros hatásnak a kockázata a biguanid, a fenformin és a buformin piacról való kivonását eredményezte. A vizsgálat célja a metformin hatásosságának és biztonságosságának értékelése volt 2-es típusú diabeteses vesebetegségben szenvedő betegeknél.

korábbi vizsgálatok, mint például a Cochrane-felülvizsgálat, nem mutattak bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a metformin-kezelés növeli a tejsavas acidózis előfordulási gyakoriságát más antidiabetikumokkal összehasonlítva. Ezenkívül számos, a közelmúltban végzett vizsgálat nem talált különbséget a tejsavas acidózis események száma között a metformint alkalmazó krónikus vesebetegségben szenvedő betegek és más antidiabetikus gyógyszereket szedők között. Ezenkívül nem sok olyan tanulmány van, amely becsülte a metformin alkalmazásának hosszú távú előnyeit, és az eredmények ellentmondásosak. A tanulmány kutatói feltételezték, hogy a metformin alkalmazása előrehaladott krónikus vesebetegségben szenvedő betegek számára előnyös lehet A teljes halálozás és a beeső végstádiumú vesebetegség szempontjából, és nem növelheti a tejsavas acidózis előfordulását.

A vizsgálat retrospektív obszervációs kohorsz tanulmány, amely 10,682 szenvedő 2-es típusú cukorbetegség, hogy követték a nefrológia, klinikák két felsőfokú kórházak Dél-Koreában. A nem azonosított betegadatok felhasználásával a kutatók a beteg születési dátumát, nemét, testtömeg-indexét, diagnosztikai kódjait, gyógyszer-receptjeit és laboratóriumi eredményeit tartalmazó orvosi nyilvántartásokat gyűjtöttek. A betegeket kizárták a vizsgálatból, ha hiányoztak olyan adatok, mint a szérum kreatininszint, a rövid követési időszak, és akik az első vizit előtt vagy azt követő 30 napon belül vesepótlást kaptak. Az elsődleges eredményeket az all-cause mortalitás és a végstádiumú vesebetegség progressziója határozta meg. A gyógyszer által kiváltott acidózis események másodlagos kérdéseket azonosítottak. A tejsavas acidózis esemény meghatározása szérum laktát koncentráció >5.9 mmol/L, szérum pH <7.36 egyszerre. Ami a statisztikai elemzést illeti, egy x2 tesztet használtak a kategorikus változókhoz, valamint egy páratlan hallgatói t-tesztet a folyamatos változókhoz az alapjellemzők összehasonlításához. A kategorikus változókat százalékos és folyamatos változóként jelentették, mint átlagos szórást. A túladagolás okozta nemkívánatos események összehasonlításához negatív binomiális regressziós elemzést végeztünk. A relatív hazárd kiszámításához több Cox-arányos veszélyességi modellt is alkalmaztak, és 95% – os konfidencia-intervallumot alkalmaztak az all-cause mortalitás és a vese kimenetele tekintetében.

Míg elemezve az eredményeket, a kutatók azt találták, hogy mind-mert mortalitás, illetve incidens a végstádiumú vesebetegség alacsonyabb volt, a metformin csoportban amikor hivatkozva, hogy a többváltozós Cox elemzés. A két csoport szignifikánsan eltérő kiindulási jellemzőről számolt be, amely a betegspecifikus mortalitás elvégzését követelte. Még ezzel, metformin használata még kevésbé jár, bármely okból bekövetkező halálozás a korrigált kockázati arány a 0.65, 95% – os konfidencia-intervallum 0.57, hogy 0.73, meg egy p-érték <0.001. Végstádiumú vesebetegség progresszióját 0, 67, 95%-os konfidencia intervallum 0, 58-0, 77 és p-érték <0, 001. A metforminnal összefüggő tejsavas acidózisnak csak egy esetben volt feljegyezve. Végül, mind az eredeti, mind a betegspecifikus mortalitási csoportokban a metformin alkalmazása nem növelte a tejsavas acidózis események kockázatát minden okból.

A következtetés, ez a retrospektív tanulmány megállapította, metformin használja csökkent a kockázat-mert mortalitás, illetve esemény végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegek előrehaladott krónikus vesebetegség, különösen a krónikus vesebetegség 3B. Továbbá, a metformin használata nem növeli a tejsav-acidózis. Bár ezek az eredmények ígéretesek, a betegspecifikus mortalitás után továbbra is vannak torzítások, amelyek indokolják a további randomizált, kontrollált vizsgálatok szükségességét a valós gyakorlat megváltoztatásához.

Practice Pearls:

• Metformin alkalmazása végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél nem lehet olyan halálos, mint gondoltuk.
• a Metformin krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél szignifikánsan alacsony az all-cause mortalitás és a végstádiumú vesebetegség kockázata.

• további vizsgálatokat és további kutatásokat kell végezni annak érdekében, hogy ezt a jelenlegi iránymutató kezelésbe lehessen átültetni.