Több mint 70 nemzet világszerte látta, hogy egy nő vezeti kormányaikat a modern korszakban. Néhányat megválasztottak, néhányat kineveztek; néhányan viszonylag rövid ideig szolgáltak, míg mások tartós örökséget hagytak maguk mögött.

Ez a hét nő a történelem megválasztott női vezetői közül a legfélelmetesebb, mind a hivatali idejük, mind a nemzetükre gyakorolt hatásuk, mind pedig a világ egésze szempontjából.

Sirimavo Bandaranaike – Srí Lanka

Srí Lanka megválasztott miniszterelnöke, majd Ceylon néven ismert, 1960-ban Bandaranaike volt az első nő, akit a modern világban kormányfőnek választottak. Az előző évben lépett be a politikába, miután férjét egy buddhista szerzetes meggyilkolta, miközben miniszterelnökként szolgált. Halála után Bandaranaike átvette a Srí Lanka-i Szabadságpárt vezetését; 1960-65-től, majd 1970-77-től ismét államfőként szolgált. Számos vállalkozás államosításáról és egy állami tulajdonban lévő gazdasági rendszer létrehozásáról ismert, politikai dinasztiát is indított: lánya, Chandrika Kumaratunga Srí Lanka miniszterelnöke lenne, 1994-2005 között pedig az első női elnöke.

Indira Gandhi – Indiai

Mint a lánya Jawaharlal Nehru (ki lett India első miniszterelnöke), Indira Gandhi csatlakozott a mozgalomhoz függetlenségét nagy-britanniától korai életkorban, illetve emelkedett lesz a kulcsa a domináns Kongresszus Párt. 1966-ban pártvezetőnek, így miniszterelnöknek nevezték ki; a következő évben megválasztották a posztra, majd kétszer újraválasztották. Gandhi határozottan támogatta Kelet-Pakisztánt (ma Banglades) a sikeres függetlenségi háborúban, amely Indiát Dél-Ázsia domináns hatalmává tette. 1977-ben a népi ellenzék közepette legyőzve 1980-ban visszanyerte hatalmát, de 1984-ben saját testőrei meggyilkolták megtorlásként, amiért a hadsereg elrendelte a szikh szeparatisták támadását Szent templomukban.

Golda Meir – Israel

mire Meir Izrael negyedik miniszterelnöke lett 1969-ben, 40 évet töltött nemzete szolgálatában. Ukrajnában született, gyermekként az Egyesült Államokba emigrált, és a Wisconsini Milwaukee-ban nőtt fel. Miután az akkori brit Palesztinába költözött, hogy segítsen Izrael Állam megalapításában, a második világháború alatt a Cionista ügy vezető szóvivője lett, és egyike volt annak a két nőnek, akik 1948-ban aláírták Izrael függetlenségi nyilatkozatát. Miniszterelnökként az Izrael és a szomszédos Arab államok közötti béketárgyalásra tett erőfeszítéseit a Jom Kippur-háború 1973 októberi kitörése állította meg. Meir 1974-ben lemondott, és négy évvel később lymphomában halt meg, amellyel először 1965-ben diagnosztizálták.

Margaret Thatcher – Egyesült Királyság

Emelt feletti lakásban a családja élelmiszerbolt, Margaret Thatcher részt vett a kertben dolgozott, mint egy ipari vegyész indítása előtt a politikai karrier. A konzervatív párt soraiban 1975-ben lépett fel, majd négy évvel később az ország első női miniszterelnöke és az első nő, aki egy nagyobb nyugati országot vezetett. Keményvonalas volt a kommunizmus ellen—a szovjet sajtó egy beszéd után “Vasladynek” nevezte -, és gazdaságilag jobb ösvényre állította Nagy-Britanniát, elősegítve a szabadpiaci politikát és gyengítve a szakszervezeteket. Thatcher 11 éves hivatali ideje a 20.század leghosszabb ideig hivatalban lévő brit miniszterelnökévé tette, és az egyik leghatásosabb.

Vigdís Finnbogadóttir – Izland

1980—ban elvált, egyedülálló anyaként Finnbogadóttir nyerte meg a választást Izland—és Európa-első női vezetőjeként, ezzel ő lett a világ első olyan nője, akit demokratikusan választottak elnöknek. (Argentína Isabel Perón, az első nő, aki az elnöki címet viselte, csak a férje hivatali halála után esküt tett; ő volt az alelnöke.) Ismert síkra Izland kulturális örökség otthon, mind külföldön, Finnbogadóttir volt, túlnyomórészt népszerű volt újraválasztották háromszor indult a két választásokon győztes több mint 96% – a a szavazás a másik. 16 éves korában Finnbogadóttir hivatali ideje volt a leghosszabb a történelem bármely megválasztott női államfője közül, sikere pedig elindította nemzetének A nemek közötti egyenlőség lenyűgöző rekordját.

Angela Merkel – Németország

Angela Merkel

Adam Berry/Getty Images

Kelet-Németországban Angela Merkel kémiai doktorátust szerzett, kutatóként dolgozott, mielőtt a berlini fal leomlása után nem sokkal belépett a politikába. Amikor Helmut Kohl kancellár kabinetjében szolgált, néha leereszkedően “mein Mädchen” – nek (a lányom) nevezte. Merkel 2000-ben a Kereszténydemokrata Unió párt élére állt; öt évvel később ő lett az ország első női kancellárja, az első keletnémet kancellár, és (51 évesen) a legfiatalabb. Megbízatását az office—nyert egy negyedik kifejezés, 2017-ben pedig bejelentette, hogy ez lesz az utolsó—beállítani az Euró-zóna adósságválság, a menekültügyi válság, valamint az abból eredő túlfeszültség támogatása a szélsőjobboldali mozgalom, valamint nagy-Britannia tervezett kilépés az Európai Unió, amely a bal Merkel vezetőjeként Európa legnépesebb, hatalmas ország, a negyedik legnagyobb gazdaság a világon.

Ellen Johnson Sirleaf – Libéria

Miután megszerezte fok AMERIKAI egyetemek—beleértve a mester a közigazgatásban, a Harvard—Ellen Johnson Sirleaf indított karrier közszolgálati hazájában, Libéria, az Afrikai nemzet által alapított felszabadult AMERIKAI rabszolgák a 19-ik században. Libéria hosszú polgárháborúja idején Kenyában és az Egyesült Államokban élt száműzetésben, a bankszektorban és az ENSZ-ben dolgozott. 2005-ben Sirleaf a háború vége óta Libéria első elnökválasztásán legyőzte a férfi jelöltek paláját, a női szavazók közel 80% – ának támogatásával Afrika első demokratikusan megválasztott női államfőjévé vált. Több mint 12 éve hatalmon, Sirleaf segített megőrizni a békét, eltörölni az államadósságot és felépíteni Libéria gazdaságát; 2011-ben Nobel-békedíjat kapott a nők jogaiért végzett munkájáért, bár kritikát fogalmazott meg a nepotizmus miatt is (három fiát nevezte ki a kormányzati posztok élére) és a folyamatban lévő kormányzati korrupció miatt.